CHARITAS RÁDIÓ: EGYKORI KECSKEMÉTI DIÁK A PÁRIZSI PÁPAI MISSZIÓRÓL
Csépa - Szentes - Kecskemét - Eger - Budapest - Bécs - Burg Kastl - Róma - Bejrút - Port-au-Prince - La Paz - Stockholm - Párizs: ezt az utat tette meg eddig a Vatikán egyetlen magyar származású diplomatája. Mons. PINTÉR GÁBOR (44), pápai prelátus, aki nemrég a Porta Katolikus Munkacsoport vendége is volt, de legfőképpen a kecskeméti piaristáknál eltöltött kedves éveire emlékszik vissza örömmel és büszkén, az elmúlt napokban különösen is fontos szolgálatban fáradozott. egyik előkészítője, szervezője volt XVI. Benedek pápa franciaországi missziójának. A Charitas Rádió, a Vatikáni Rádió nyomán hangos beszámolót közöl az eseményekről. Egy nemrég megjelent riporttal - a Népszabadság hasábjain olvashattuk - pedig mi szeretnénk megmutatni excellenciás prelátus úr portréját.
Hat pápai portré figyelő szeme alatt, a párizsi vatikáni nagykövetség elegáns szalonjában mesél életéről a 44 éves Pintér Gábor, aki egy tiszazugi faluból jutott a pápai prelátusságig. Vallásos, de nem bigott környezetben nőtt föl, volt úttörő és egy évig KISZ-tag, sokat olvasott, szerette a nyelveket, a postán dolgozó édesanyja és tésztagyárban műszaki vezető édesapja nagy szabadságot biztosítottak fiuknak. Így szó nélkül elfogadták döntését, hogy a szentesi gimnáziumból két év után átiratkozik a kecskeméti piaristákhoz, pedig ez komoly anyagi áldozatot jelentett.
Az érettségi előtt hozta meg a végső döntést, hogy pap lesz, de Pintér hangsúlyozza, nem kell misztifikálni az ügyet, nem történt megvilágosodás, nem volt különös küldetéstudata, egy folyamat végére tett pontot az elhatározás. Következtek a szemináriumi tanulmányok Egerben és Budapesten, és az első váratlan fordulat, amelynek következtében a bécsi Pázmáneumba kerül, ahol a rektor közvetlen munkatársa, az OMC katolikus könykiadó egyik vezetője, és persze - mint mindenhol pályafutása alatt - tanul is, az egyetemen valláspedagógiából és pszichológiából szerez diplomát. A 24 évesen felszentelt fiatal papot várakozása ellenére nem rendelik haza, hanem meghívják a bajorországi Burg Kastl magyar gimnáziumába, ahol hittant és angolt tanít, és igazgatja az internátust. A tantestületből egyedüliként az iskolában lakik, ezért a nála alig fiatalabb diákok gyakran megkeresik problémáikkal. Közben arra is talál időt, hogy ledoktoráljon teológiából, disszertációját a nácikkal szembeni ellenállás mártírjáról, a zsidómentő akciókban és a Hitler elleni merényletben részt vevő Dietrich Boenhoffer német evangélikus lelkész munkáiról írja. 1993-ban a Vatikán úgy döntött, hogy a volt szocialista országokból is szeretne diplomatajelölteket találni: több szálon keresztül is Pintért találták meg, és meghívták a világ legrégibb diplomáciai akadémiájára. A Szentszék jövendő képviselőinek a diplomataiskola elvégzése mellett kötelező a teológiai vagy a jogi doktorátus, valamint a másik tárgyból egy diploma megszerzése is. A fiatal pap tehát délelőtt a Lateráni Egyetemen tanult jogot, délután következtek a nyelvi kurzusok, és fél 5-től 8-ig a diplomáciai képzés. A korábbi angol-, orosz- és németnyelv-ismeret mellé természetesen jött az olasz, amelyet azóta munkanyelvként használ. A több hónapos szakmai gyakorlatot Libanonban töltötte, majd 1996-ban megkapta első kinevezését Haitibe. A világ egyik legszegényebb helyéről van szó, egy Amerikába \"átdobott\" afrikai országról, ahol a nehéz körülményeket kompenzálja az emberek kedvessége és a kiváló klíma. Az újdonsült diplomata itt tapasztalta meg először igazán, hogy Európán kívül milyen erős az emberek hite. \"Ha elmegy Afrikába, nem talál ateista embert. Latin-Amerikában nem is nagyon értik, mit jelent, hogy ateista. De Észak-Amerikában is az emberek több mint 90 százaléka istenhívőnek tartja magát. Csak Európából tűnik úgy, mintha visszaszorulóban lenne az egyház\" - magyarázza Pintér, aki szerint a katolikus egyház nagy problémája, hogy nincs elég pap. Haiti fővárosában, Port-au-Prince-ben például akad olyan plébánia, amelyhez 400000 ember tartozik, és egy vagy két pap foglalkozik velük. Természetes, hogy ilyen körülmények között megnő az amerikai kisegyházak befolyása, egyszerűen azért, mert megfelelő számú embert tudnak küldeni, közelebb tudnak kerülni az emberekhez. A szigetország egyik jellegzetessége a kereszténység és az ősi afrikai természeti hit keverékeként létrejött vudu vallás, de ez nem akadályozza a híveket a katolikus mise látogatásában. Kérdésemre, hogy meg tudja-e szólítani az embereket a katolikus egyház, a pápai prelátus egyértelmű igennel felel. \"Az egyháznak mindenhol az evangélium hirdetése a fő feladata, de nagyon sok országban kiemelkedő a szociális szerepe is. Haitiben az oktatási intézményeket szinte kizárólag az egyház működteti, a járóbeteg-ellátás megszervezése a szerzetesek és az apácák munkájára épül. Az egyház a saját szociális tanítását azért tudja az úgynevezett fejlődő országokban eredményesen közvetíteni, mert a gyakorlatba is átülteti az elveket. Mindez Európában elképzelhetetlen tekintélyt biztosít az egyháznak és a püspököknek\" - összegezi tapasztalatait Pintér Gábor.
Négyévi haiti szolgálat után következett Bolívia, amely éppen egy viszonylag nyugalmas politikai időszakot élt át. Arra a felvetésre, hogy a felszabadítási teológiának tapasztalta-e nyomait, Pintér úgy válaszolt, hogy ez már sok éve lecsengett, s elsősorban a külföldi misszionáriusok gondolták, hogy ez jó lesz a helyieknek.
Amerikából Stockholmba vezetett az immár kreolul, franciául és spanyolul is beszélő diplomata útja, ahonnan az öt észak-európai ország hét katolikus egyházmegyéjének ügyeit intézték a nunciatúrán. Ezekben az államokban viszonylag csekély a katolikusok száma, de a katolikus egyház szerepe sokszorosan meghaladja a hívek százalékos arányát. Skandináviában a reformáció mint vallási mozgalom kevéssé volt jelen. A XVI. században Gustav Vasa svéd király egyszerűen \"lenyúlta\" a katolikus egyházat a javaival együtt. Azóta sem változott sok minden: ha valaki bemegy egy svédországi vagy finnországi lutheránus templomba, nem tudja megállapítani, hogy katolikus vagy lutheránus misét lát-e. A püspökök közül sokan évente elzarándokolnak Rómába, állásfoglalásaik kiadása előtt gyakran megvárják a Vatikán iránymutatását. Az öt ország minden szempontból nagyon sokszínű, Pintérnek nagy területeket kellett beutaznia, de nagyon \"családias\" egyházakat ismert meg. Gyökeresen más helyzet várta jelenlegi posztján: Franciaországban az egyház \"nagyüzem\", 100 egyházmegyével, 160 püspökkel. A francia katolikus egyházat az egyház legidősebb leányának hívják, ez is jelzi, micsoda hagyományok halmozódtak itt fel. Pintér elismeri, hogy Franciaországban kevesebben gyakorolják a vallásukat, mint 50 vagy 100 éve, de ezt minőségibb módon teszik. Nagyon örvendetesnek tartja, hogy a fiatalok körében tapasztalható egyfajta vallási megújulás, a szeptemberi pápalátogatás iránti érdeklődés is ezt bizonyítja. Politikai és társadalmi kérdésekről szólva a diplomata egy kicsit kilép a szerepéből és szenvedélyesen érvel: \"Fontos az egyház és az állam jogi szétválasztása, de a gyakorlatban inkább együttélésről és kölcsönhatásról beszélhetünk. A politika eltávolodott a társadalomtól, kevesek játékszere lett. Örülök, hogy Nicolas Sarkozy ki mert mondani olyan dolgokat, amelyekről korábban nem nagyon illett beszélni. A személyes hit magánügy, de azzal nem értek egyet, ha azt állítják, hogy az egyház csak a templomokban fejtheti ki tevékenységét. Az egyház a társadalom része. Például az abortusz, az eutanázia, a család vagy a bioetika számos területe nem csupán egyházi ügyek, hanem nagyon is társadalmi kérdések: az egyház senkire sem akarja rákényszeríteni véleményét, de igényt formál arra, hogy hallassa hangját és eljuttassa tanítását a társadalom minden rétegéhez.\" Pintér a lehetőségek szerint folytatja papi hivatását is: naponta misézik a nagykövetség magánkápolnájában, több, Párizsban szolgáló diplomatakollégáját is gyóntatja, és gyakran hívják egyházi szertartások vezetésére. Rendszeresen hazalátogat Magyarországra, és követi a történéseket. Ez azért is fontos, mert sokszor megkérdezik a véleményét a hazai eseményekről, így a Vatikánban is, de hasonlóan történt ez például Bolíviában is, ahol a magyar nagykövet évente egyszer látogatott La Pazba, és Pintér számolt be neki az ország aktuális helyzetéről. \"A vatikáni diplomácia különlegessége, hogy - más nagykövetségekkel ellentétben - nem kell gazdaságpolitikai, kereskedelmi és üzleti ügyekkel törődnie, ezért több idő jut más kérdésekkel mélyebben foglalkozni. Ez egyben nagy presztízst is biztosít a vatikáni diplomáciának. Mondhatjuk, hogy a vatikáni diplomácia egyfajta lelkiismerete a világ diplomáciájának. A nunciatúra részt vesz a politikai erők közötti közvetítésben, így elősegítve polgárháborúk elkerülését; magam is vettem részt ilyen tárgyalásokon Port-au-Prince-ben és La Pazban is\" - avat be a háttérbe a szentszéki magyar diplomata. Búcsúzásul megkérdezem, melyik konyhát kedveli leginkább: habozás nélkül az olaszt említi. Pintér szerencséjére a nunciatúrán francia és olasz konyhát vezetnek...
