Dorombbemutató a Wojtylában

Szilágyi Áron, a kecskeméti Leskowsky Hangszergyűjtemény vezetője 1997 óta a nemzetközi dorombmozgalom aktív tagja és azóta rendszeresen részt vesz koncertkörutakon a világ számos pontján. Gazdag munkássága mellett ismeretterjesztő előadásokkal is gyakran megörvendezteti hallgatóságát, többek között a Wojtyla Barátság Központban. Ezt tette csütörtökön is, amikor a szociális-közművelődési intézmény dísztermében betekintéssel szolgált a doromb nyújtotta instrumentális élményvilágba – élőszóval és hangszerrel egyaránt. (Fotók: Mátyus István)

Magyar nyelvterületen egyedül a moldvai csángók zenéjében számít autentikusnak a doromb a többi népzenei dialektusban igazából nincsen hagyománya. Hazánkban Regölyben, szkíta területek feltárásánál is kerültek elő dorombok. Feltételezhető, hogy honfoglaló őseink is ismerték a hangszert, de erre közvetlen bizonyítékunk nincs. A középkortól az 1800-as évek közepéig vándor cigánykovácsok készítettek dorombot, amit vásárokban árultak. Nem igazán hangszernek számított akkoriban a doromb, hanem játéknak. Bartók Béla említi, hogy az 1860-as években Dunaföldváron még élt egy ember, aki emlékezett az utolsó dorombkészítőre. Ezek után elsősorban osztrák hangszereken játszottak a magyar játékosok.

A következő dorombkészítő Szilágyi Zoltán – Áron édesapja –, aki az 1970-es évek vége felé kezdett dorombot készíteni és tette újból népszerűvé a hangszert nemcsak Magyarországon, hanem nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a nyugati világ újból felfedezze magának ezt az ősi hangszert.

A megpendített rugó előtt a levegőmolekulák összesűrűsödnek, a rugó mögötti részen megritkulnak. Amikor a rugó a rések közé ér, akkor a hangszer egyik felén egy nagynyomású, a másik felén egy alacsonyabb nyomású tér alakul ki. A nyomáskülönbség a két réteg között a légköri nyomás 1%-a. A szűk rés megakadályozza, hogy a levegő nyomása gyorsan kiegyenlítődjön. Amikor a rugó a két rés között áthalad a nyomáskülönbség kiegyenlítődik. A bevitt mechanikai energia (pengetés) kb. egy tízezred része alakul át hanggá. A száj elé tartott hangszer hangosabban szól, mert a szájüreg felerősíti a nyomásváltozások során kialakult hangjelenséget. Stroboszkóppal és füsttel, jól szemléltethető a fizikai elv alapja. Természetesen a rugó rezonanciájától függ a hangmagasság és az amplitudójától a hangerősség.

A jó hangszerjátékos jól ki tudja használni ezeket a fizikai lehetőségeket, színes olykor meghökkentő hatásokat tud elérni az előadásmódjától függően. A doromb a legszellemesebb akusztikai készülék.

A doromb a világ minden részén elterjedt, ismert hangszer. A különböző népcsoportok fémből, fából, csontból, bambuszból készítik. Alakra, hangra, díszítésre igen nagy a változatosság. Phons Bakxs, holland dorombos, dorombkutató a doromb ezer elnevezését jegyezte fel. Íme ezek közül néhány: angol: Jew's harp, trump, jaw harp; német: Maultrommel; Szicília: marranzano; olasz: scacciapensieri; japán: koukin; norvég: munnharpa; francia: guimbarde; Bali: gengong; spanyol: birimbao (nem összekeverendő a berimbau nevű brazil hangszerrel); orosz: vargan; jakút: khomus; Fülöp-szigetek: kubing; szlovák: drumbla; román: dromboi; Svájc: trümpi.

Ezeket a dorombokat hol hangszerként, hol varázslathoz, hol gyerekjátékként használták. Kidolgozásuk és hangjuk és jól tükrözi, hogy az adott kultúrában milyen szerepet szántak a dorombnak.

Kövessen minket a Facebookon is!