Hogyan élnek a méhcsaládok?
A méhcsaládok alapvetően három tagból állnak. Az elsőszámú vezető a királynő, mellette pedig több tízezer munkás és a néhány ezer here található.
Az anya – vagy királynő – már első tekintetre könnyen felismerhető. Feltűnően hosszú, kb. tizennyolc-húsz mm-es potroha jóval nagyobb, mint a munkásoké. Gyűjtőkosárkája nincs és nyelve aránylag rövid. Összesen négy-öt évig él, és ezalatt kétszer hagyja magára a családját, a párzás és a rajzás időszakában.
A szaporodás időszakában, tavasszal kb. huszonnégy óra alatt mintegy ezerötszáz-kétezerötszáz petét képes lerakni. Ezek fejlődése a sejtek méretétől és az etetésüktől függ. Amennyiben a hagyományos méretű sejtben rakja le őket a királynő, akkor munkások lesznek belőlük. Anyát egyszerre többet is nevel a család, akik számára különleges étel, a méhpempőt készül. Az elsőként kibújó, kifejlett királyné megöli a többit, és általában átveszi az öregebb helyét a kaptárban – vagy megöli őt is, illetve elkergeti. A második esetben az öreg anya a család egy részével kivonul, és más lakásban folytatja életét – ezt nevezzük rajzásnak.
A dolgozók szintén nőneműek, de mivel ivarszervük elcsenevészedett, nem képesek párosodni. Ezek termete kisebb, mint a királynőé, de nyelvük sokkal hosszabb. A lábuk és a testük különleges kialakítása lehetővé teszi a virágpor összeszedését, amit az ún. gyűjtőkosárkájukban és a hátulsó lábukon tudnak a kaptárba szállítani. Életük során megannyi munkafolyamatban részt vesznek, a kaptár építésétől kezdve a virágpor gyűjtéséig számos feladatot ellátnak.
A herék felépítése szintén nagyon jellegzetes, a testük izomtalanabb és zömökebb, szárnyuk túlnyúlik a potroh végén. Szemük igen nagy, a szájrészeik azonban gyengék. Huszonnégy nap alatt fejlődnek ki, és mindössze alig kb. egy hónapig élnek.
A herék alapvetően két feladatot látnak el: enni és megtermékenyíteni a királynőt. Ők se virágport, se nektárt nem gyűjtenek, és még viasztermelő mirigyük sincs.
A méhcsaládok felépítése tehát igen hierarchikus, amelyben mindenkinek megvan a maga feladata. E jól működő társadalom már sok évszázadot túlélt, ami kiválóan szervezett létüknek köszönhető.