Érezzük Isten közelségét – Ezrek a csatkai cigány búcsúban
Képgaléria
Ahogy a Bakony vonulatain közeledünk a 300 lelkes Csatkához, megsokasodnak az útszéli keresztek, képoszlopok. A zsákfaluba érve magaslatra kapaszkodik fel az út. A dombtetőn már szól a zene, kavarog a tömeg. Vásártér fogadja az érkezőt, lacikonyhák, terített asztalok, árusok, köztük számos kegytárgyas. Kiöltözött, felékszerezett nevető emberek mindenütt. Örömteli találkozások, hangos üdvözlések forgataga.
Kisboldogasszony ünnepe ezrével vonzza az embereket. Egy vidám együttlétre érkeznek, ahol jól megfér egymással az ima, bűnbánat, ájtatosság és az eszem-iszom, zene, tánc, a szent és a profán. Ezt erősíti meg Székely János püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Caritas in Veritate Bizottság elnöke: A kétnapos búcsús ünnep mágnesként húzza az embereket, romákat és nem romákat az egész Kárpát-medencéből. Egymást hívják, sokak éltéből elmaradhatatlan alkalom. Jönnek Szlovákiából, Szerbiából. A búcsú nagy találkozó is a cigányság számára. Élvezik, hogy sokan tudnak cigányul, aki nem beszél magyarul, az is megérti magát. A sátraknál folyik az evés-ivás, mulatozás, de mindenki lejön a kápolnába, imádkozik, gyertyát gyújt, könyörög valakiért. Sok keresztelő van ilyenkor, egy búcsún akár több mint száz. Még ma is előfordul – ez nem mindig a legszerencsésebb –, hogy itt egyeznek meg házasságokban.
A dombtetőről egy árusok szegélyezte úton jutunk a kegykápolnához. Itt folyamatos a vonulás. Viszik a virágcsokrokat, sokan egész virágkölteményeket a Szűzanya kápolnabeli szobrához, útközben egy Mária-képnél megállnak egy fohászra, gyertyákat gyújtanak.
Az Irgalmasság Anyja-kápolna a domboldalba épült, előtte áll a szabadtéri oltár, a fák közül kiszakított tisztáson padok, a öblös teret a támfallal erősített kút – a csodatévő vízforrás – zárja.
