Dr. Bábel Balázs: folytatódik a Nagytemplom felújítása
Képgaléria
– Bartholomaiosz konstantinápolyi egyetemes pátriárka nemrégiben Magyarországra látogatott. Mit várt a vizitációtól?
– A keresztény egység kifejezése és a béke szorgalmazása érdekében érkezett hazánkba a pátriárka. Ferenc pápa is megfogalmazta buzdító levelét a találkozó kapcsán, hogy előmozdítsa a békesség gondolatát és az ezért való szakadatlan imádságot, valamint hogy egyengesse a megbocsátás, megértés útját a testvéregyházak között, leginkább a szomszédunkban dúló háború okán.
– Milyen lelki üzenettel indította útjukra a diákokat a tanévnyitó alkalmával?
– Sík Sándor Himnusz Kalazanci Szent Józsefhez című költeményéből idéztem. „Hitre, tudásra, szép életre…”. Valójában ez a nevelés tárgya. A tanárok feladata a példaadás, a diákoké pedig ennek elsajátítása.
– Úgy tűnik, a katolikus iskolákban rendben, jelentősebb problémáktól mentesen zajlott le a tanévkezdés. Tényleg elmondhatjuk ezt, avagy a valóság kissé másként fest?
– Kiegyensúlyozott viszonyról lehet beszélni az egyházi vezetés és a katolikus tanári kar között. Mindkét fél vallja, ha továbbra is élni akarunk, akkor rendet kell tartanunk. Amint a pálos jelmondat fogalmaz: Serva ordinem et ordo servabit te – Tartsd meg a rendet, és a rend megtart téged.
– Az elmúlt években több általános iskolát vett át a Főegyházmegye. Az idén is folytatódott ez a tendencia?
– Nem. Egyébként sosem vettünk át úgy iskolát, hogy mi kértük volna. Mindenkor a tanintézmények fordultak hozzánk, illetve egy esetben a reformátusok lemondtak intézményfenntartói jogukról. Balog Zoltán püspök úr kérdezte, működtetnénk-e tovább az iskolát. Mi igent mondtunk.
– Fenntartóként bizonyára Önök is szembesülnek az általános tanárhiány következményeivel. Milyen megoldást talált a Főegyházmegye erre a kihívásra?
– A tanárhiány kevésbé érint bennünket, így szeptember elején minden oktatási intézményünkben megfelelően elindulhatott a tanító-nevelő munka. Mindazonáltal a hivatalos statisztikák szerint az Európai Unióban az egy tanárra jutó diákok száma tekintetében Magyarország egészen jól áll. Megjegyzem, iskoláskoromban sokkal nagyobb létszámú osztályok voltak, mint manapság, mégis magas színvonalon folyt a tanítás.
– Nemrégiben indította el kórházlelkészi szolgálatát a Főegyházmegye…
– Beteglátogatás mindig volt a katolikusoknál. Jómagam is gyakran felkerestem a kórtermeket. Mostantól sokkal inkább szervezett keretek között zajlik mindez. Mintegy tizenöt pap vesz részt ebben. Munkájukat önkéntesek segítik, például úgy, hogy előzetesen igényfelmérést végeznek a betegek körében.
– Szeptember 15-én vették birtokba a gyerekek Kecskeméten a Petőfi Sándor Katolikus Általános Iskola és Óvoda kívül-belül felújított Bocskai utcai épületét. A nevelés terén milyen szerepet szán az Egyházmegye a megújult óvodának?
– Manapság a gyerekek jelentős hányada csonka – más szóval egyszülős – családban él. Emiatt az óvodapedagógusok igyekeznek hozzáadni ahhoz a szeretethez, melyet otthon kapnak a kicsinyek.
– A kecskeméti Nagytemplom homlokzata előtt több helyütt még mindig állványok sorakoznak. A külső szemlélő viszont jó ideje nem lát munkásokat rajtuk. Leálltak a társszékesegyház felújításával?
– Idén – nem is olyan régen – 300 millió forint állami támogatást kaptunk a felújítás folytatására. Megkaptuk az engedélyt a tető felújítására, mivel nem cserép fogja fedni a templomot, hanem rézlemez. A pénzre és a hivatali szervek hozzájárulására is várnunk kellett. Ezzel magyarázható az ideiglenes leállás. Tehát folytatjuk…
– Szerveztek-e mostanában külföldi zarándokutakat? Ha igen, milyen lelki ajándékokkal tértek haza a résztvevők?
– Az Ifjúsági Világtalálkozót idén Portugáliában, Lisszabonban rendezték meg augusztus elején, hagyományosan a pápa részvételével. Szép számban vettek részt katolikus magyar fiatalok az eseményen. A találkozás élménye, a hitben való együttes elmélyülés öröme örök lelki emlék marad az ottjártak számára. Az idei pápalátogatás egyfajta viszonzásaként jövőre római zarándokutat szervez egy utazási iroda. Jómagam a püspöki karral fogok menni.
– Milyen olvasmányélményekkel gazdagodott az elmúlt hónapokban?
– Leginkább Mező Gábor A kultúra megszállása című könyve kötötte le a figyelmemet. A kötet a kommunista idők kultúrpolitikájáról szól, melynek hatását mindmáig érezzük. Az akkori politikai hatalom mindenütt jelen volt. Beleszólt úgy a könyvkiadásba, mint a könnyűzenei életbe, a színházak világába. Lényegében előre meghatározták, mit írhatnak az írók, miről szólhat egy zeneszám vagy mi hangozhat el – például – a nyilvános kabaréban. Meg kell ismerni a múltat, hogy megértsük a jelent. Ezért olvastam el a szóban forgó tanulmánykötetet.
