Július 18. csütörtök, Frigyes
Hírek, események 2024. április 29. 17:04 | Szerző/forrás: magyarkurir.hu

A fiatalok az Egyház jelene – Kecskeméten találkoztak az egyházmegyei ifjúsági referensek

A fiatalok az Egyház jelene – Kecskeméten találkoztak az egyházmegyei ifjúsági referensek
Április 17. és 19. között Kecskeméten szervezte meg a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Ifjúsági Bizottsága az idei ifjúságpasztorációs tanulmányi napokat. A program a katolikus fiatalok lelkipásztori ellátásában aktív szereplők számára kínál évről évre lehetőséget a közös szakmai gondolkodásra és tapasztalatcserére.

A találkozón – amelynek ezúttal a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye volt a házigazdája – jelen volt szinte minden egyházmegye ifjúsági referense és közvetlen munkatársaik vagy önkénteseik.

A tanulmányi napok célja ebben az évben az volt, hogy újragondolják az egyházmegyei ifjúsági referensek szerepkörét és feladatait. Az MKPK Ifjúsági Bizottság 2015-ben egy hasonló rendezvény során már konkrét javaslatokat is megfogalmazott erre vonatkozóan, amely több akkori referens gyakorlati tapasztalatára épített. De az elmúlt tíz évben bekövetkezett társadalmi és egyházi változások időszerűvé tették ezen ajánlások újragondolását.

Ráadásul több egyházmegyében az elmúlt években a főpásztor új referenseket nevezett ki, számos változás történt helyi szinten is és a mostani közös munkával az Ifjúsági Bizottság az újonnan kinevezettek számára is szeretett volna segítséget nyújtani feladataik átgondolásához.

A tanulmányi napok fókuszába leginkább az került, hogy a 2013-ban bevezetett kötelező hit- és erkölcstanoktatás milyen hatással van a fiatalok integrációjára az Egyházba és milyen kapcsolat lehetséges az intézményként működő iskola és a közösségi és szentségi életet előtérbe helyező plébániák között.

A nyitóelőadást Nobilis Márió, a Sapientia Hittudományi Főiskola Gyakorlati Teológia Tanszékének megbízott vezetője tartotta, aki 2015-ben is részt vett a munkában és korábban maga is egyházmegyei ifjúsági referens volt. Az ifjúsági referens kapcsolatrendszeréről beszélt, valamint érintette az elmúlt években a Katolikus Egyház társadalmi súlyában bekövetkezett változásokat, amelyek jelentős hatással vannak az ifjúságpasztorációra is.

Nobilis Márió egyik legfontosabb megállapítása az volt, hogy szakadozó intézményi hálóban élünk – nincs megfelelő személyi állomány és energia arra, hogy az egyre növekvő számú intézményeinket mindenütt élettel telítve működtessük. A katolikus iskolák számának a növekedése és a kötelező hit- és erkölcstan oktatás bevezetése jelentős kihívást jelent az ifjúságpasztoráció számára, ugyanis elvonja a fiatalokat a plébániai életből. „Ráadásul

a fiatal jellemzően lázad, és ha katolikus iskolába jár, akkor a lázadásával az iskola és ezzel együtt a katolikus identitás ellen is lázad” – adott egy fontos szempontot az előadó a tendenciák értelmezéséhez. „Az iskolában gyenge az evangelizáló funkció. Nem feltételezhetjük továbbá, hogy az emberek – így a fiatalok – ismerik az Örömhírt. Úgy kell őket megszólítani, hogy az az újdonság erejével hasson rájuk, és nekünk meg kell találni azt a formát, ahogyan átmegy számukra az üzenet.”

Ferenc pápa 5 évvel ezelőtt kiadott Christus vivit kezdetű apostoli buzdítását idézve hangsúlyozta, hogy a fiatalok nem az Egyház jövője, hanem jelene. Intézményi irányból a kisközösségek felé kell elmozdulni és a fiatalokat nem arra kell felkészíteni, hogyan vezessenek csoportokat, nagy szervezeteket, hanem arra, hogy találékonyak legyenek a kortársaik megszólításában. Missziós tudatot kell kialakítani a fiatalokban, és egyre inkább partnernek kell őket tekinteni. Továbbá át kell gondolni, hogy milyen vezetőképzőre van szükség a 2020-as években, mert ezen a téren szintén nem működnek a korábbi formák.

Jól kell kialakítani a katekézis és a közösségi élet arányát, hiszen a cél a hitbeli növekedés, de a fiatalok számára mindig elsődleges vonzerőt jelentett a meghívó közösségi élet.

Ezen keresztül is fontos szempont, hogy az Egyház életében való részvételre hívjuk meg őket elsősorban, ezt fogják tudni beépíteni a mindennapjaikba.

Serfőző Levente, a Szeged-Csanádi Egyházmegye oktatási helynöke, ifjúsági és hitoktatási referens is, így mindkét területre jó rálátása van. Előadásában az ifjúságpasztoráció és a hitoktatás kapcsolatrendszeréről beszélt, a kérügmatikus hitoktatás és a pasztoráció témáját járta körül a Katekézis Általános Direktóriumának 2020-ban kiadott új változata nyomán.

A katekézis kapcsán felhívta a figyelmet arra, hogy a hit elmélyítése csak közösségben valósulhat meg. „A katekézis célja az érett hitre juttatás, Krisztus tanítványává kell formálni a fiatalokat. Az akkor lehet eredményes, ha kérügmatikus szellemű, átütő, meghívó, vonzó. Nem stílus, hanem kritérium. Az iskolának nem célja és nem is képes arra, hogy bevezesse a fiatalokat az Egyház életbe. A hitoktatás elvezet a templomajtóig, a katekézis célja pedig a benti elmélyítés” – mondta az előadó. A Katekézis Általános Direktóriuma szerint a közösségi iskola felé kellene elmozdulni az intézményi szemléletű iskola helyett, és az ifjúságpasztoráció ernyőként jelenhet meg az iskola és a plébánia felett, amelyek között a kapcsolatépítésben egy erre delegált személy – például egy iskolaapostol segíthetne.

Fedor Péter, a miskolci Fáy András Görögkatolikus Szakközépiskola és Gimnázium igazgatóhelyettese és a Miskolci Egyházmegye ifjúsági referense beszélt arról, hogy a katolikus iskola és a plébániák vagy parókiák együttműködése milyen keretek között valósulhat meg, és nekik milyen tapasztalataik vannak ezen a téren, milyen hangsúlyokat látnak fontosnak ebben az együttműködésben.

Csernai Balázs, a Veszprémi Főegyházmegye pasztorális referense volt az utolsó előadó, aki arról beszélt, hogyan tudnak a különböző pasztorációs területek együttműködni és ebben milyen lényeges szempontokat kell szem előtt tartani. Előadásában a pusztai vándorlás képéből indult ki, amelynek során voltak, akik leszakadtak a választott népből. Ma is sokan fokozatosan hagyják el az egyházat és csak későn fedezik fel, hogy mennyire elmagányosodnak ennek következtében. Éppen ezért a Ferenc pápa által meghirdetett szinodális út, azaz együtthaladás ezért is bír ekkora jelentőséggel, mert megtartó erőt jelenthet a hívek, köztük a fiatalok számára is. Aki úgy érzi, hogy nem hallgatják meg, az hajlamosabb a leszakadásra. Ráadásul a mai fiatalok a kényelmet választják, ezért könnyebben is szakadnak le. De rájuk is igaz, hogy aki nem mozog együtt, az nem marad életben.

A fiatalok számára egyértelműen felér a fő trendekkel szembe menő magatartásnak, ha Krisztushoz tartozik valaki.

A személyeket végig kell kísérni az életük során a gyermek- és az ifjúsági életkorból a felnőtté válásig, hiszen mindig ugyanarról a személyről van szó, az ideális pasztorációs szemléletben az egész folyamatot kell átfogóan nézni.

Az előadásokat kiscsoportos beszélgetések is követték. Az utolsó kiscsoportos beszélgetésben egy SWOT analízishez hasonló szempontokon gondolkodva a lehetőségekről, az erősségekről, nehézségekről volt szó. Ez alapján a továbblépési irányokat is próbálták meghatározni a résztvevők. Abban azonban mindenki egyetértett, hogy az ifjúságpasztoráció aktorai akkor tudnának jobban együttműködni, ha az iskolai tantestületek jobban törekednének arra, hogy a plébániákkal a kommuniót élve határoznák meg az iskola feladatait a hitéletre neveléssel kapcsolatban és ezen a területen maguk is jobban jelen lennének.

A katolikus fiatalok mai helyzetére vonatkozóan megállapították, hogy az egymás után következő generációk tudásátadásában szakadás történt, ami részben a covidjárványnak, másrészt a felgyorsult életritmusnak tudható be. Nem egyértelmű, milyen programokon vegyenek részt a fiatalok, azokat hogyan lehet megszervezni, arra önkéntes segítőket találni. 15–20 évvel ezelőtt evidensnek tűnt minden, ma a módszerek megerősítendők. A társadalom egészét – és így a fiatalokat – is jellemző individuális szemlélet személyes meghívást igényel, de erre nem mindig van kellő személyi kapacitás az Egyház részéről. Egyházmegyétől és személytől is függ, hogy a lelkipásztorok és munkatársaik mennyire találják meg azt a kommunikációs stílust és csatornákat, amellyel ma meg lehet szólítani a fiatalokat. A világháló használata nehezíti a valós közösségek építését, de az is látszik, hogy szerencsére az igény mégis megvan erre. Emellett a gyors társadalmi változások miatt egyre nagyobbak a nyelvi és kulturális különbségek a generációk között, még a fiatal korosztályon belül is, amely komoly kihívást jelent azoknak, akik tartós ifjúsági közösségeket szeretnének létrehozni. A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson és az arra való felkészülés során születtek jó kezdeményezések: például a Forráspont, „face-to-face” szentségimádás Szegeden, karizmatikus ifjúsági programok és szemináriumok, vagy jó gyakorlata van a fiatalok elérésére a Váci Egyházmegye Mente missziójának, amelynek több évtizede épülő szervezeti háttere van. De ezek egyelőre nem tudtak mindenhol szervesülni.

A találkozón végig jelen volt Fábry Kornél, az MKPK Ifjúsági Bizottságának elnöke. A második napon Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek mutatta be a szentmisét a résztvevők számára a kecskeméti Szent Miklós-templomban. A találkozó programját körül vették a latin és görögkatolikus ritusú közös imádságok és sor került egy dicsőítő szentségimádásra is. A szakmai beszélgetések közti szünetben volt alkalom megismerkedni Kecskemét nevezetességeivel és közös csapatépítő játékokban részt venni.

 

 

 

 

Kövessen minket a Facebookon is!