A szaléziak Margit Mama Refektóriuma ad ételt egy perui kisváros szegényeinek és időseinek
„A szegénység erősebb és nyilvánvalóbb az idősek körében” – magyarázza Tula Pizuri asszony, a szalézi Margit Mama Refektórium konyhafőnöke. Ez az étkezde naponta mintegy ötven rászorulót szolgál ki, akiknek kevés a pénzük, és itt kapnak ételt a túlélésükhöz. Sokan közülük idősek, gyermekeik egy-egy messzi nagyvárosba költöztek, örökre elfelejtve őket.
A Don Bosco Szaléziak, akik csaknem 25 éve jelen vannak a San Lorenzo környéki erdőkben, 2001-ben úgy döntöttek, hogy missziót hoznak létre a közigazgatási székhelyen, referenciapontot teremtve a misszionáriusok számára, valamint oktatási és lelkipásztori központot hoznak létre a fiataloknak. A jól látható, különösen az idősek körében tapasztalható szegénységre reagálva, a szalézi közösség egy éve nyitotta meg a Margit Mama Refektóriumot – vagyis a rászorulók menzáját.
„A »Margit Mama« a szegények és idősek menzája – mondják a helyiek. A Don Bosco fiai kínált szolgáltatásnak és sok jóakaratú ember közreműködésének köszönhetően sokan tudnak legalább napi egy alkalommal étkezni. Az étkezdét Raúl Acuña atya indította el egy elkötelezett, laikusokból álló csapattal, akik egy évnyi munka után is ugyanazzal a lelkesedéssel dolgoznak, mint kezdetben. „Ha hiányzik valami a napi étkezés elkészítéséhez, tudjuk, hogy Isten gondoskodik róla” – mondja Pizuri asszony nagy hittel.
A Margit Mama Refektórium valójában nem csak étkezde, hiszen nemcsak ételt kínál, hanem reményt és bátorító szavakat is San Lorenzo legkiszolgáltatottabbjainak. Működése alapvető fontosságú azok számára, akiket különféle körülmények miatt családjuk nem támogat.
A szaléziak meg akarnak felelni a környék szükségleteinek, ezért a szolgáltatás bővítésén gondolkodnak, hogy megnöveljék az étkezde befogadóképességét.
A 17 ezer fős San Lorenzo Észak-Peruban található, a Barranca körzet és Datem del Marañon tartomány székhelye Loreto megyében, amelyet 1670-ben alapítottak.
