Fraknói-centenáriumot ünnepeltek a római Szentszéki Magyar Nagykövetségen
A megemlékezést Habsburg-Lotharingiai Eduárd nagykövet köszöntője nyitotta meg, aki vázolta a Fraknói Vilmos által felállított intézet történetét, hangsúlyozva, hogy az impozáns épület ma a Szentszéki Magyar Nagykövetség székhelye. A centenáriumhoz kapcsolódóan az épület ráadásul egykori funkcióinak egy részét vissza is kapta, tekintve, hogy a Magyar Állam 2022-ben levéltári delegátust küldött a Vatikánba, aki segíti és összefogja a vatikáni levéltárakba kutatni érkező magyarok munkáját.
A nagykövet szerint Fraknói Vilmos maradandót alkotott, szellemisége pedig mindig élni fog e falak között, hiszen az itt kutató hazai történészek által kiadott köteteket, forráskiadványokat sokan haszonnal forgatják.
Fraknói Vilmos életéről, illetve arról, hogy alakja miért tekinthető a mai történészek számára is példaképnek, Tóth Krisztina, a Vatikáni Magyar Levéltári Kirendeltség vezetője beszélt. Kiemelte, hogy Fraknói Vilmos kutatásaival egyaránt szolgálta a Magyar Állam, illetve az Egyház javát.
A delegátus rámutatott Fraknói történeti munkásságának súlypontjaira is, és idézte 1923-as visszaemlékezését a Római Magyar Történeti Intézet alapításával kapcsolatban: „1878-ban választották meg pápának XIII. Leót, aki megnyitotta a Vatikán levéltárát. Arra gondoltam ekkor, hogy Magyarországnak az egyetemes tudományosság terén éppen úgy érvényesülnie kell, mint a világ többi kultúrnemzetének. Ausztria ekkor már dolgozott ebben az irányban, Magyarországnak is hozzá kellett látni a munkához. Nagyváradi kanonoknak neveztek ki, és ekkor jövedelmemből felépíthettem a Magyar Történelmi Intézetet Rómában. Az intézetben sok derék, értékes magyar historikus nyert kiképzést, hogy csak néhány nevet említsek: Karácsonyi János, Kollányi Ferenc, Fejérpataky László. Itt adtuk ki a Monumenta Vaticana Hungariae sorozatot [...]”
Megállapította, hogy mind Fraknói szerénysége, mind mérhetetlen tudásvágya, mind a magyar történelem forrásainak feltárására irányuló igyekezete méltán szolgálhat számunkra például.
Ezt követően Habsburg-Lotharingiai Eduárd koszorút helyezett el a Fraknói Vilmos tiszteletére állított emléktáblánál, a táblát Erdő Péter bíboros megáldotta.
Az esemény zárásaként Szabó Barbara, a Pápai Gergely Egyetem egyháztörténész doktorandája négy Mária-éneket adott elő Esterházy Pál Harmonia Caelestis című művéből. Orgonán közreműködött Urbanics Tamás orgonaművész.
Legvégül a jelenlevők közösen énekelték el a Boldogasszony Anyánk című népéneket.
