50 éves a Kiskunsági Nemzeti Park - Ugró Sándor igazgató előadása a Wojtylában
Képgaléria
A Kiskunsági Nemzeti Park létrehozása a huszadik század egyik legfontosabb hazai természetvédelmi kezdeményezése volt. Az akkori Országos Természetvédelmi Hivatal elnöke, Rakonczay Zoltán a Hortobágyi Nemzeti Park alapítása után célul tűzte ki, hogy a Kiskunság egyedülálló természeti és tájtörténeti értékeit is védelem alá helyezze.
A park alapítását Tóth Károly erdőmérnök készítette elő, aki később tizenhat évig igazgatta is a nemzeti parkot. Az alapításkor a park hat különálló tájegységet foglalt magába: a Tőserdőt és a tiszaugi Holt-Tiszát, a Felső-kiskunsági pusztát, a Felső-kiskunsági tavakat, a Fülöpházi buckavidéket, a Kolon-tavat, valamint Bócsa-Bugac buckavilágát és homokpusztáit, összesen több mint harmincezer hektáros területen.
Az elmúlt évtizedek során a park területe tovább bővült és ma már kilenc különálló tájegységen keresztül biztosít védelmet. 1990-ben az Orgoványi-rétek, 1996-ban a Mikla-puszta és a Peszéradacsi-rétek is a nemzeti parkhoz kerültek. A bővítéseknek köszönhetően kiterjedése meghaladja az ötvenezer hektárt, területének kétharmad része bioszféra rezervátum.
A Kiskunsági Nemzeti Park mozaikos szerkezete lehetővé tette, hogy a legértékesebb élőhelyeket megőrizze. A park több Natura 2000 területet foglal magába és számos ritka, fokozottan védett növény- és állatfaj otthonául szolgál, mint a rákosi vipera, a túzok, a kék vércse, vagy a szibériai nőszirom.
A park a kulturális örökségvédelemmel is kiemelten foglalkozik. Például a Buzsik-csőszházzal, amely a bugaci pusztán található, és az 1850-es évek óta őrzi a Kiskunság népi építészetének emlékeit.
A parkban történt fejlesztések közül kiemelkedik a legújabb, a Puszta Kapuja Információs Központ, amely 2024-ben nyílt meg Bugacon. Az interaktív kiállításokat és tematikus programokat kínáló intézmény nem csak a Kiskunság természeti csodáit, hanem annak kulturális és történeti örökségét is közelebb hozza a látogatók számára.
