Könyvtár a bazilika árnyékában – Látogatás az Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtárban
Az 1764–1765-ből való kötet, a Mária Terézia uralkodása alatti utolsó pozsonyi országgyűlés jegyzőkönyve, kitűnő állapotban őrződött meg az utókor számára: bordázott, aranyozott bőrkötésben, arany lapmetszéssel. 1206 számozott oldalt tartalmaz, mérete harmincnyolc centiméter. Az 1764. június 17. és 1765. március 21. között tartott országgyűlés naplója (Diarium et acta diaetae címmel) a néhány évvel ezelőtt megnyílt és látogatható Batthyány-gyűjtemény egyik féltett darabja. De ne szaladjunk annyira előre!
A könyvtár története ezeréves múltra tekint vissza. A Szent István-i időkben harmincnyolc misézőhellyel rendelkező város, az esztergomi érsek székhelye, Magyarország első városa és fővárosa a gyűjtemény szempontjából is meghatározó: a könyvtár története ezekre az időkre nyúlik vissza. Virágzó könyvkultúra jellemezhette ezt a korszakot, amelynek később a török pusztítás vetett véget. Rekonstruálni is nehéz, mi minden semmisült meg, és milyen kevés kötet, kódex, kézirat maradt ránk. Az érsekség Esztergom elestét (1543) követően Nagyszombatba költözött, s csak több évszázad múltán tért vissza onnan. A könyvtár épületét ekkor létesítették a mai Pázmány Péter utca 2. szám alatt.
Kopácsy József érsek 1840-ben kérte fel a tervezésre Hild Józsefet, akinek számos más munkájával is találkozhatunk a városban. Az épület, amelynek földszinti raktártermeiben ma kétszázötvenezer kötetet őriznek, kifejezetten könyvtári célokra készült, átadása, megnyitása 1853-ban volt. A lépcsőház látványos szekkóit az 1930-as években festették. 2017-től a Bibliotheca múzeumi résszel bővült, ahol állandó és időszaki kiállítások keretében mutatják be a gyűjtemény páratlan kincseit. A turisztika mellett a „klasszikus” feladatkör, a kutatószolgálat ellátása is a napi tennivalók közé tartozik.
„Az intézmény kutatóhelyként is látogatható bárki számára: a Bibliotheca jogilag nyilvános könyvtár. A múzeumi rész szintén várja a látogatókat, kötött nyitvatartással, de csoportok számára, bejelentkezéssel, azon kívül is. Felmerül a kérdés, hogy a régi könyvekhez ki és mennyire férhet hozzá. Az 1850 előtti muzeális anyag tanulmányozásához kutatási engedély szükséges. Laikus érdeklődőknek kódexeket, ősnyomtatványokat, kéziratokat eredetiben nem tudunk szolgáltatni – ez teljes összhangban van a nemzetközi és a magyar könyvtári gyakorlattal. Ezek műtárgyak, pótolhatatlan darabok, éppen ezért remek program múzeumi kereteken belül, a tárlókban megtekinteni őket. De lehetőség van digitális hozzáférésre is, hiszen könyvtárunk honlapján, a digitális tárban lapozhatók, nagyíthatók, olvashatók bárki számára. Könyvtárunkban digitalizálóműhely működik, ahol külön munkatárs és speciális könyvszkenner segítségével dolgozunk a digitális elérhetőség megteremtésén” – hallhattuk Szalai Katalin igazgatótól.
Az épületben három jelentős különgyűjtemény található: a Fugger-, a Majer- (Majer István kanonok tékái) és a Batthyány-gyűjtemény. Ez utóbbi, amely Batthyány József (1727–1799) esztergomi érsek személyéhez köthető, hatalmas leltárkönyveket és jóval kisebb – az érsek szenvedélyes sakkjátékos volt, tehát ilyen tárgyú – kiadványokat is tartalmaz, 467 számozott doboza pedig főként iratanyagot rejt. Mindez nem csupán a korszak főpapi reprezentációjának megmaradt egysége, hanem egy tevékeny mecénás, tudós teológus, aktív diplomata életének tárgyi emlékezete is.
De nem csak Mária Terézia idejéből származnak ritkaságai: Thököly Imre naplója, a Gyárfás István-féle első Aeneis-fordítás, a Báthory-protocollum csak felsorolásszerűen mutat rá tartalmára.
A gyűjtemény két fő részből áll. Az egyik Bél Mátyás (1684–1749) vármegyeleírásainak eredeti kéziratos anyaga. A pozsonyi evangélikus lelkész, történelem- és földrajztudós, polihisztor vállalta, hogy Magyarország valamennyi települését alapos leírásban mutatja be. Gazdag forrásanyaga ma is informatív. Bél Mátyás kérdőívet szerkesztett, és munkatársai bevonásával igyekezett feldolgozni minden település történetét, földrajzi adottságait, kitérve lakosságának összetételére és számos más tudnivalóra is. Így alakított ki egységes szempontrendszert, és hatalmas forrásanyagot gyűjtött össze. Teljes kiadását azonban már nem érte meg. Erre több próbálkozás is volt az idők folyamán, ezért nagyon jelentős az a vállalkozás – dr. Tóth Gergely és az általa vezetett kutatócsoport munkája –, amely napjainkra szinte valamennyi vármegye leírását megjelentette, hatalmas jegyzetapparátussal. Természetesen ezt az anyagot is digitalizálták már.
A másik rész Batthyány József éleslátását mutatja: felismerte, hogy a török által elnéptelenített országban az 1700-as évek közepe, vége szinte az utolsó pillanat, amikor még elérhető és felgyűjthető a középkori fennmaradt iratanyag: levelek, oklevelek gazdag tárháza. Ebből számosat megvásárolt, más részét pedig bécsi könyvtárakban másoltatta le további megőrzés céljából. A lemásolt iratok között fennmaradt Anjou-kori esküformában máig érvényes igazságokat olvashatunk: „Igazat nem hamisítasz, hamisat nem igazítasz, ezeket meg nem hagyod, sem kedvért, sem adományért, sem gyűlölségért, sem félelmért, sem barátságért. (…) Isten téged úgy segéljen és a Szent Kereszt.”
A polcokon látható dobozok kötött jelzetrendet mutatnak. Batthyány korában három munkatársa: Miller Jakab Ferdinánd, Jordánszky Elek és Calovino József rendezték az állományt, a 20. században pedig (papírkatalógus formájában) Beke Margit és Szelestei Nagy László munkája volt nélkülözhetetlen.
Mielőtt elhagytam a szép könyvtárépületet, átmentünk a múzeumi térbe, ahol legalább egy pillantást vethettem a leghíresebb könyvekre. Köztük volt a Bakócz-graduále, egy kétkötetes reneszánsz díszkódex. Az óriási méretű kötetek egyenként hatvan kilót nyomnak. Páratlan darab a kiállított Nagyszombati kódex is, amely Budán készült 1512–1513-ban. Ájtatossági olvasmány, egyike magyar nyelvű jelentős nyelvemlékeinknek.
Csak biztatni tudom a kedves olvasót: mindenképpen érdemes ellátogatni ebbe a szép és hangulatos városba, Esztergomba, a Bibliothecába és annak Batthyány-gyűjteményébe.
