Roger testvér karizmája továbbra is él a taizéi közösségben
A szombat esti imádság során Taizében négy tanúvallomás keretében emlékeztek meg Roger testvérről, akinek a
Burgundiában alapított közössége II. János Pál pápa szerint „egy kicsi tavasz” volt az Egyház számára.
Halála máig fájdalmas emlék milliók számára. 2005. augusztus 16-án, a szokásos esti ima végén a taizéi közösség imasátrában egy súlyosan elmebeteg nő késszúrással megölte a szelíd, mindig csendes Roger testvért, akit a fiatalok világszerte tiszteltek és szerettek, és köztük élő „ökumenikus szentként” tekintettek rá.
A merénylet világszerte megdöbbenést váltott ki, de ennél sokkal erősebb volt az együttérzés és a szolidaritás hangja. Különösen nagy visszhangot keltett Roger testvér halálhíre az esettel egy időben zajló kölni ifjúsági világtalálkozón, amelyen már az új pápa, XVI. Benedek köszöntötte a fiatalokat.
A megosztottságok ellenére is az egységet kereste
„Roger testvér, a béke és a megbékélés szimbóluma hirtelen távozott közülünk. Szívében ott élt az a feltétel nélküli befogadás, amelyet a közös imádságban tapasztaltunk meg nála, mint a kontemplatív imádságnak azt a módját, amelyet Taizében mindenki szívesen fogadott” – emlékezett Matthew testvér, aki 2023 vége óta a közösség priorja, és aki az idei megemlékezésen, augusztus 16-án este tanúságot tett az alapítóról.
Örökségének alapvonása, hogy a megosztottságok ellenére is az egységet kereste mindazok között, akik Krisztust szeretik,
ami párosult a béke iránti vággyal, ez pedig az ő esetében, közvetlenül a második világháború után, érthetően nagyon is erős volt.”
A kiengesztelődés művét szolgálta
A megbékélés és a legszegényebbek, legrászorultabbak szolgálatának szükségessége volt az az életfilozófia, melynek révén 1940-ben Roger Schütz, nővérével együtt, a burgundiai faluba került, és amely az 1949-ben alapított taizéi közösség küldetésének középpontjában állt – egy olyan világban, melyben a háború nyomai még mélyen érezhetők voltak.
„Sokat gondolok arra, amit ő akkor élt át, amikor Taizébe érkezett – vallotta Matthew testvér. –
Először teljesen egyedül volt, majd politikai menekülteket, zsidókat, sőt 1944 karácsonyán német hadifoglyokat is befogadott. Nagyon erős volt benne a béke és a megbékélés iránti vágy, ezért sem hagyta, hogy a hibákért egy egész népet démonizáljanak.
Roger testvér még ma is azt tanítja nekünk, hogy közel kell állnunk azokhoz, akik szenvednek, és álljunk közel minden jóakaratú emberhez is.”
Protestáns, katolikus, anglikán priorok váltották egymást a közösség vezetésében
Roger testvér ösztönzésére a taizéi közösség folyamatosan növekedett, mert egyenlőképpen befogadta a protestáns, a katolikus és ortodox keresztényeket, akik a Krisztusban való egységre törekedtek.
A svájci származású protestáns Roger Schütz lelkészt a német katolikus Alois testvér követte; őt pedig az anglikán Andrew Thorpe, akit Matthew (Máté) testvérnek hívnak.
A taizéi testvérek közösségi élete és imái ma is éppúgy vonzzák a fiatalokat a világ minden tájáról a „bizalom világméretű zarándoklataira”, amelyeket minden év végén egy-egy európai városban tartanak.
Konkrét szolidaritás egy megosztott világban
Húsz évvel meggyilkolása után Roger testvérnek még mindig sok mondanivalója van. Ő a bátorság szimbóluma a megosztottság falai előtt. „Az egyik dolog, ami a leginkább megragadott, az volt, amikor önkéntesként Taizében voltam – emlékezett vissza Matthew testvér. –
Egyszer csak eltűnt, senki sem tudta, hová ment, és csak később tudtuk meg, hogy a kommunista Kelet-Berlinbe utazott.”
Az augusztus 16-i megemlékezésen egy magyar résztvevő arról tett tanúságot, hogy Roger Schütz még a kommunizmus idején Budapestre látogatott. Nem volt szabad hivatalosan megjelennie, sem pedig beszédet tartania, csak köszöntötte az embereket – de az ősi keresztény köszöntéssel: „Krisztus feltámadt!”
Taizébe úgy érkezünk, mint egy forráshoz” – mondta II. János Pál pápa 1986-os látogatása során.
„Ma Roger testvér megpróbálná vigasztalni azokat, akik szomorúságban élnek, de egyúttal konkrét jeleket is keresne a szolidaritásra, főként olyan helyekre látogatva, ahol ma háborúk dúlnak” – fogalmazott Matthew testvér.
Részlet II. János Pál pápa 1986. október 5-én Taizében mondott beszédéből
„Miként ti, zarándokok és a közösség barátai, a pápa is csak átutazóban van itt. Ám
Taizébe úgy érkezünk, mint egy forráshoz. Az utas megáll itt, szomját oltja, majd folytatja az útját.
A közösség testvérei, mint tudjátok, nem akarnak itt tartani titeket. Inkább imádságban és csendben szeretnék lehetővé tenni számotokra, hogy igyatok a Krisztus által megígért élő vízből, hogy megismerjétek az ő örömét, hogy felismerjétek az ő jelenlétét, hogy válaszoljatok az ő hívására, majd induljatok el, hogy tanúskodjatok az ő szeretetéről és szolgáljátok testvéreiteket a plébániáitokon, városaitokban és falvaitokban, iskoláitokban, egyetemeiteken és minden munkahelyeteken.
Áldott legyen Krisztus, aki itt Taizében – mint sok más helyen az Egyházában – forrásokat fakaszt azoknak a vándoroknak, akik szomjaznak rá, vagyis forrást fakasztott mindnyájunknak. Ma a taizéi közösséget minden keresztény egyházban és közösségben, sőt a világ legmagasabb rangú politikusai körében is ismerik a fiatalok iránti reményteljes bizalmáért. Elsősorban azért vagyok itt ma, mert osztom ezt a bizalmat és ezt a reményt.
Kedves fiatalok, ahhoz, hogy az Egyház az evangélium örömhírét eljuttassa a világnak, szüksége van a ti lelkesedésetekre és nagylelkűségetekre. Az Egyháznak szüksége van a jelenlétetekre és a részvételetekre. (...) Krisztustól, aki az egyház Feje, megkapjátok az igazság szavát, az ő életét, a szeretet leheletét, amely lehetővé teszi, hogy hűségesen szeressétek őt, és életeteket mások örömére feláldozva valósítsátok meg.”
