Krisztus formál közösséggé bennünket – Nemzetek miséje a Szent István-bazilikában
A szentmise főcelebránsa Mohos Gábor, a külföldi magyarok ellátásával megbízott esztergom-budapesti segédpüspök, a bazilika plébánosa volt. Koncelebrált a külföldi lelkipásztori szolgálat koordinálásában segítő püspöktársa, Fábry Kornél esztergom-budapesti segédpüspök, valamint többen a főegyházmegye idegen ajkú papjai, illetve az idegenben szolgáló magyar papok közül is.
A külföldi katolikus közösségek mellett együtt ünnepeltek azok a magyarok is, akik a világ különböző tájain élő magyar katolikus közösségeket képviselik, és ezen a héten részt vettek a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) által immár ötödik alkalommal megrendezett kétnapos diaszpóratalálkozón.
A Laudate Dominum („Dicsérjétek az Urat”) kezdetű taizéi ének ünnepélyes orgonakíséretére vonultak be a különböző idegen nyelvű közösségek képviselői zászlóikkal, változatos öltözékekben, népviseleteikben; őket követték a püspökök, papok, az idegen ajkú Magyarországon élő és a külföldi magyar közösségek lelkipásztorai.
A szentmise elején Mohos Gábor köszöntötte a jelenlévőket. Kiemelte:
Ez a szentmise Egyházunk gazdagságát mutatja be. Milyen sok kultúrából, országból vagyunk együtt itt jelen!
Egyrészt olyan testvéreinkkel, akik máshonnan jöttek, de itt szolgáltak-szolgálnak hosszabb-rövidebb ideig a mi országunkban; másrészt olyan magyarokkal, akik a világ minden tájékáról érkeztek ide. Mindannyiunkat összeköt katolikus hitünk – az, hogy a mi Urunk, Jézus Krisztus valamennyiünkért föláldozta önmagát, hogy egy közösséggé formáljon minket, egy családdá, Egyházzá tegyen bennünket.”
Az evangélium – a hűtlen intézőről szóló szakasz (Lk 16,1–13) – vietnámi és magyar nyelven is elhangzott.
Szentbeszédében Mohos Gábor püspök kiemelte: a felolvasott evangéliumi szakasz kulcsát az utolsó mondat adja meg: „Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” Jézus úgy mutatja be az embert, mint valamitől függő lényt. A modern ember a fejlődés előrehaladtával büszke lesz arra, hogy egyre függetlenebb a természet korlátaitól, és a függetlenség vágya odáig jutott, hogy Istentől is el akar szakadni. Saját maga akarta meghatározni, hogy mit tehet és mit nem, kezébe vette az erkölcsi törvények meghatározását is. Ennek következtében a modern társadalom sok esetben odáig jutott, hogy az emberek úgy élnek, mintha Isten nem is létezne. Ez nemcsak az ateistákra igaz, hanem sok esetben azokra is, akik nem zárják ki ugyan Isten létezését, de ez a mindennapi életüket szinte egyáltalán nem befolyásolja.
Valójában azonban az ember nem függetlenebb lett. Függőségek egész sorát tapasztalhatjuk az életében.
A függetlenségre törekvő ember elveszíti azt a biztonságot, amelyet egy őt feltétlenül szerető személy közelsége ad. A biztonságot mégis ösztönösen keresve sokszor hamis biztonságérzetet adó helyzetekben találja magát, amelyek végső soron függőségbe juttatják.
Ez a függőség lehet valamilyen emberi kapcsolat, de lehet szenvedély is – fejtette ki az esztergom-budapesti segédpüspök.
Jézus a mai evangéliumban rámutat arra, hogy az embernek szüksége van rá, hogy biztonságban érezze magát, de ezt csak az őt Teremtő és feltétlenül szerető Istennel való bizalmi kapcsolatban találja meg. Mihelyt kilép ebből, és maga akarja megteremteni a biztonságot – például anyagi javak felhalmozásán keresztül, ami szinte mindig mások kárára történik –, azonnal az anyagi dolgok függőségébe kerül, és saját magát távolítja el az egyetlen, élő Istentől, aki minden élet forrása, aki minket is éltet. Ez olyan, mintha egy magzat függetleníteni akarná magát az anyaméhben, és el akarná vágni a köldökzsinórt.
Jézus segíteni akar, hogy az anyagi javakhoz való helyes viszonyunkat megtaláljuk, hogy ne rabságban, hanem Isten gyermekeinek szabadságában éljünk
– hangsúlyozta Mohos Gábor. – Az anyagi javaktól szabadnak lenni azt jelenti, hogy képesek vagyunk lemondani róla, képesek vagyunk nagyvonalúak lenni, és segíteni rászoruló embertársainkat.
Az evangélium hűtlennek nevezi az intézőt. Nem úgy állítja tehát elénk, mintha mindent helyesen cselekedett volna, de azt megtanulhatjuk tőle, hogy az anyagi javakat nem magának gyűjti, hanem más emberek helyzetén akar enyhíteni – mondta a püspök. – Ámosz próféta által az ószövetségi olvasmányban Isten azt veti a gazdagok és a kereskedők szemére, hogy csak az anyagi hasznot keresik, akár még csalással is, és mindezt a szegények kárára, érzéketlenül, még nehezebb helyzetbe taszítva őket. Isten egy súlyos mondattal figyelmezteti őket: „Sohasem felejtem el egyetlen cselekedeteket sem!”
A szentleckére utalva a szónok rávilágított: Szent Pál apostol Timóteushoz intézett első levelében a hívő keresztény közösségnek az őket körülvevő társadalomhoz való viszonyáról ír. Itt nem az anyagi javakról van szó, hanem minden emberről. Kiemelten azokról, akik a társadalomban felelősséget hordoznak; az elöljárókról, akik vezető szerepet töltenek be.
A keresztény közösség, Krisztus Egyháza kezdettől fogva azt éli meg, hogy a Szentlélekben új életet kapott, ami megkülönbözteti a világtól.
Jézus maga mondja, hogy az ő országa nem e világból való. Ez a különbség a történelem során sokszor odáig vezetett és vezet ma is, hogy a Krisztusban hívőket támadják. Szent Pál maga is gyakran megélte, hogy ellene fordultak. Ezért arra tanít, hogy mi, hívők, hogyan éljük meg ezt a helyzetet: elsősorban imádsággal, mégpedig mindenkiért, kivétel nélkül – azokért is, akik éppen ellenünk vannak. Az sem mindegy, hogy milyen lelkülettel imádkozunk:
tiszta lélekkel, és ne haragos lelkülettel fohászkodjunk ellenségeinkért.
Krisztus követőjének lenni mindig kihívás – régen is az volt, ma is az. Ám ha felvállaljuk ezt a kihívást, akkor Jézus szabaddá tesz bennünket; függőségeinktől tesz szabaddá, és elvezet az életre. Szabaddá tesz az anyagi függőségtől, és kiszabadít az emberektől való függőségtől. Ez külsőleg is megtörténhet, de Krisztus elsősorban a belső, a szív szabadságát adja meg nekünk – mondta a püspök. – Ebben a szabadságban új közösséget is ajándékoz nekünk. A benne élő közösségét, az ő Egyházát.
„Milyen szép ez a mai szentmise, amelyben népeink, nyelveink, kultúráink sokszínűségében kifejezhetjük hálánkat és imádásunkat az egyetlen élő Istennel! – fogalmazott a püspök. – A föld minden tájáról vagyunk együtt, különböző népek közösségéből; olyanok, akik itt élnek, és magyarok, akik távol élnek. Ma este azonban valamennyien egy közösséghez tartozunk.”
Mohos Gábor megköszönte mindazok szolgálatát, akik e közösségekért élnek, dolgoznak és áldozatot hoznak, hogy megőrizzék katolikus hitüket és egyben saját kulturális értékeiket.
„Aki közösséggé formál minket, az maga Jézus. Az emberré lett Isten, aki ugyanazzal a kenyérrel, az ő szent testével táplál mindannyiunkat; és ugyanazzal a tanítással, az ő igéivel vezet bennünket. „Töltse el szívünket hála Isten iránt mindazért, amit eddig tett az életünkben, saját életünkben és közösségeinkben egyaránt. Ez a hála újítsa meg bennünk a reményt, hogy Jézus velünk van, és velünk marad mindennap, a világ végéig, És újítsuk meg elköteleződésünket, hogy még nagyobb szeretettel járjuk életünk útját, azt az utat, ami maga Krisztus, a cél felé, ami a teljesség, Krisztusban, a mi Urunkban. Ámen!”
A záró áldás előtt Mohos Gábor köszönetet mondott mindazoknak, akik előkészítették a szentmisét, és részt vettek rajta. „Mindazok, akik jelen voltak a mai szentmisén, segítettek abban, hogy átjárja szívünket az a közös hit és öröm, amit Isten ad nekünk. Azt kívánom, hogy ez a hit és ez az öröm maradjon bennünk, és mindig tudjuk hordozni a minket körülvevő világban.”
A Credo és az egyetemes könyörgések után népviseletbe öltözött hívek vitték a kenyeret, a bort, valamint gyümölcsöket és virágot az oltárhoz.
A szentmisén Mohos Gábor magyarul mondta a homíliát, amelyet a vetítőn angol felirattal is követhettek a hívek. A hitvallást, az egyetemes könyörgések válaszát, a szertartás állandó részeit és a Miatyánkot latinul imádkozták; az egyetemes könyörgéseket pedig francia, szlovák, német, vietnámi, horvát, olasz, lengyel, kínai, spanyol és arab nyelven olvasták fel az idegen ajkú közösségek képviselői.
Zenei szolgálatot végzett a bazilika kórusa, orgonakísérettel, valamint egy afrikai, latin-amreikai és ázsiai tagokból álló, dicsőítő zenét játszó ének- és zenekar.
