Ódon falak, királyi emlékek a történelem sodrában – Klubkirándulás Pest vármegyében
Képgaléria
A szeptember 25-ei kulturális kalandtúrán mintegy ötvenen vették szemügyre a két Pest vármegyei település legfőbb látványosságait: Ócsán a tájházegyüttest, a 13. században épült, egykori premontrei kolostor – ma református istenháza – ódon falait, valamint Gödöllőn a Grassakovich-kastélyt és az Erzsébet-parkot.
Az ócsai Öregfalu központjában, a templom közvetlen szomszédságában találhatjuk az Ócsai Tájház nádfedeles épületeit. A lakóházakban bemutatott, jórészt helyben gyűjtött használati tárgyak, munkaeszközök, ruhák és bútorok a száz-kétszáz évvel ezelőtt élt ócsai emberek mindennapi életét tárják elénk.
A 13. századi román stílusú, háromhajós, kereszthajós bazilika, a premontrei szerzetesek számára épült. A falu az Árpádházi uralkodók idején királyi birtok volt. Lendületes fejlődését a török megszállás 150 éve állította meg. A lakosság a 17. század elején református hitre tért. A templom 1560-tól az Ócsai Református Egyházközség tulajdonában és használatában van. 1664-ben tatár csapatok felgyújtják a tetőszerkezetet, s több évtizeden keresztül az épület mintegy hatodrésze volt csupán befedve.
1865-ben új orgona épült Komornyik József nagyváradi mester tervei szerint. 1872-ben villámcsapás érte a templomot és megrongálta az orgonát.
1884-ben tűzvész pusztította a tetőzetet, 1890-ben a mennyezet a templom belsőterébe szakadt. 1896 és 1900 között újabb helyreállításra került sor. 1902-ben meszelés alkalmával rátaláltak a főszentélyben látható értékes freskókra. A főszentély falán az apostolok láthatók hármasával, oszlopos keretben. Tovább jobbra és balra az ívekre Szt. Miklós és Szt. György alakja került. Baloldalon Szt. László életéből vett jelenetek, vele szemben az utolsó ítélet töredékes maradványai láthatók. 1922-24 közötti időszakban a két toronyra egy-egy emeletet építettek.
1986-ban nyolc évre bezárták a templomot, és megkezdődött a régészeti feltárás, az alapos és szakszerű restaurálás és renoválás. Új tetőszerkezetet kapott, helyreállították eredeti térkapcsolatait, kijavították összes faragott kődíszeit, a szentély freskóit és padozatát. Rendezték a templom környezetét, megépítették az épületet körülölelő várfalat és kialakították a belső parkot is.
Az ócsai kitérőt követően a vándorok Gödöllő felé vették útjukat.
A 18. század egyik legtekintélyesebb magyar főura, Grassalkovich I. Antal (1694–1771) gróf 1735 után kezdte meg a gödöllői kastély építtetését. Az első építési szakasz 1745-ig tartott: Mayerhoffer András tervei alapján ekkorra készült el a belső udvart közrefogó első U-alak, a díszteremmel és a főúri lakosztályokkal. 1746 és 1749 között két új szárnnyal bővült az épület mindkét oldalon: a déli szárnyban istálló és szénapadlás kapott helyet, az északi szárnyban pedig ekkor készült el a ma is működő római katolikus templom. Ebben az állapotában láthatta a kastélyt Mária Terézia királynő, aki 1751-ben látogatta meg Grassalkovichot Gödöllőn.
Ezt követően Grassalkovich I. Antal élete végéig több szakaszban folytatta a kastély bővítését és átépítését. A kettős U-alakú épületben fia, Grassalkovich II. Antal (1734–1794) alakított ki barokk kőszínházat. Unokája, Grassalkovich III. Antal (1771–1841) nevéhez fűződik az északi oldal utolsó szárnya, az új narancsház megépítése és a franciakert tájképi kertté való alakítása. Az épület egyedi építészeti megoldásai mintaként szolgáltak a magyar barokk kastélyok számára.
Grassalkovich III. Antallal 1841-ben kihalt a család férfi ága. A leányágon tovább öröklődő birtokot a kastéllyal együtt 1850-ben báró Sina György (1783–1856) vásárolta meg, akinek fia, Sina Simon (1810–1876) adta el 1864-ben egy belga banknak. 1867-ben kezdődött az épület második fénykora. A magyar állam által megvásárolt, felújított és átalakított kastély koronázási ajándékként I. Ferenc József és Erzsébet királyné pihenő rezidenciája lett. A királyi család főként tavasszal és ősszel tartózkodott Gödöllőn. Erzsébet királyné halála után (1898) az uralkodó ritkábban látogatott ide: utoljára 1911-ben járt itt. I. Ferenc Józsefet a trónon követő IV. Károly első hosszabb gödöllői tartózkodásának a monarchia összeomlása vetett véget 1918 október 26-án. 1920-tól a Horthy Miklós kormányzó nyári rezidenciájaként működő kastély életében a királyihoz hasonló időszak következett, amelyet a II. világháború zárt le. Bár az épület maga nem szenvedett károsodást, az 1944-ben bevonuló német, majd szovjet csapatok a berendezés nagy részét elszállították, illetve helyben elpusztították. 1950-től a gazdasági épületekben szovjet alakulatok állomásoztak, a műemlékké nyilvánított főépületben pedig szociális otthon kapott helyet. Ezek a méltatlan hasznosítási formák az elkövetkező évtizedekben a kastély lassú pusztulásához vezettek. Az állagmegóvási munkálatok 1985-ben indultak meg és évtizedekig tartottak.
Kora délutánra igencsak megfáradtak a kecskeméti vendégek, akik a Napsugár Étterem vendégszeretetét élvezhették egy-egy csésze zöldséges tyúkhúsleves, továbbá a második fogás: sertéspörkölt és csipetke, valamint savanyúság erejéig. Szuperszonikus ízvilág, bőséges ebéd, gyors kiszolgálás, előzékeny felszolgálók – mindez elegáns környezetben.
A barangolás a közeli Erzsébet-parkban sétával ért véget késő délután.
Közel száz féle örökzöld díszíti az Erzsébet királyné 1898-ban bekövetkezett, váratlan és tragikus halálát követően, 1898 novemberében létesített ligetet. A krími hársakkal szegélyezett sétány vezet a Gödöllőt – inkább, mint a bécsi Hofburgot – otthonának tekintő királyné szobrához, melyet 1901-ben, Ferenc József jelenlétében lepleztek le.
A szobor háta mögötti ligetben egy sziklahalom magasodik, kövei az akkori Magyarország hatvannégy vármegyéjét jelképezik.
