A fejtett borok már pezsegnek – Pezsgőgyártás Budafokon, a Magdolna Udvarban
Ez utóbbit és a hegyoldalon szorosan mellé épített Sacelláry-kastélyt igazából inkább csak sejteni lehet innen messziről, hiszen a fák jól benőtték a környéket, amely különben is messze esik a Leányka utcától. Azonban az Anna utcán végigmenve, a Budai Nagy Antal Gimnázium bal oldalán egészen a Szent Lipót-templom hátsó részéig, hosszan sorakoznak a Törley-pezsgőgyár pincéi.
A Kossuth Lajos utcán és a Nagytétényi úton egymást követik a neves borászatok telepei, hiszen Budafok egykor jelentős szőlőtermő vidék volt. Manapság csak a szőlő feldolgozása folyik itt, amelyből aztán bort készítenek.
De most térjünk vissza a pezsgőgyártáshoz, hiszen ennek jelentős múltja van Budafokon. A Városház tér mögött, a Kossuth Lajos utcában lévő Magdolna Udvarban, a helytörténeti múzeum melletti kiállítótérben Pezsgőgyártás Budafokon címmel időszaki kiállítás nyílt szeptember 7-én.
„Pezsgő-borok (champagner). A fővárosban egyedüli létező pezsgőgyár mely franczia mód szerint, tisztán természetes úton készít pezsgőt, Kincsem néven, Prückler Ignácz Budapest, IX. k. Soroksári utca 30. Ezen kívül kapható Budapesten és vidéken a legtöbb csemege és fűszerkereskedésben” – olvashatjuk e sorokat Prückler Ignác Kincsemről, a híres versenylóról elnevezett pezsgőborának szórólapján. De lássuk, honnan is indult a budafoki pezsgőgyártás! A kiállításon megtudhatjuk, hogy az úri közönség körében már a reformkorban elterjedt Magyarországon a pezsgőfogyasztás. Az ital előállításával az 1820-as évektől kezdve próbálkoztak, az elsők között volt a Huber-féle pezsgőgyár Pozsonyban. Pesten 1835-ben alapította az első gyárat Steinbach József, aki országszerte keresett alapanyagot pezsgőihez. Ekkor még vörösborból is állítottak elő pezsgőt, habár Schams Ferenc szőlőműves a fehér szőlőt ajánlotta a pezsgőkészítéshez. Különösen a csömöri borokat, és azok közül is a muskotályt.
A kiállításon láthatunk egy úgynevezett alapbort is, ami a pezsgőkészítéshez szükséges. Afféle nemes penész barnállik vastagon az üvegen, kis cédula mutatja, hogy honnan való, s miféle nedűt rejt a palack: tokaji aszú, 1863. Alapbor a Prückler család leszármazottaitól.
A 19. század közepén többen is foglalkoztak pezsgőkészítéssel, az első igazi gyáros azonban Prückler Ignác volt. A pesti fűszerkereskedő 1834-ben alapította meg üzletét, a „Fehér Farkashoz” néven. 1841-ben szerezte meg az ipart, ekkor már pezsgőelőállítással is foglalkozott. Franciaországban, Reimsben, Bordeaux-ban és Épernay-ben igyekezett elsajátítani a pezsgőkészítés mesterségét. 1864-től francia mintára készített pezsgőket, érmelléki borokból. Habár a hazai pezsgőgyártás elismertsége sokat köszönhet Prückler tevékenységének, az első igazán sikeres gyáros Törley volt.
Gráner Károly szikvízgyáros 1854-ben alapította meg a Budai Pezsgőgyárat. Gráner kísérletező természetű volt: saját maga készítette gépeit, s a borokat mesterségesen vegyítette szénsavval. Gráner halála után, 1865-től a gyár francia módszerrel állított elő pezsgőt, és nagy népszerűségnek örvendett: Ausztriától Angliáig szállították termékeit. A gyár története 1882-ben ért véget, pontosan akkor, amikor Törley József pezsgőgyártásba kezdett Budafokon.
A kiállításon a vitrinekben borárjegyzékeket is láthatunk, valamint díszes, míves kivitelű, századfordulós hangulatú grafikákkal ékesített számolócédulákat, melyek a kereskedelmi, szolgáltatási tevékenység segédeszközeként a 19. század elején terjedtek el, és az első sorozatgyártott reklámlapok közé tartoznak. Ilyeneken hirdeti magát például a budafoki Frohner József Rt., herceg Windischgrätz Lajos borpincészetei, Tokaj, Budafok, Sárospatak, és borkülönlegességeket ajánl a fogyasztók figyelmébe Seybold Frigyes utóda.
Nem feledkezhetünk meg az 1901-ben indult középszintű oktatási intézményről, a Magyar Királyi Pincemesteri Tanfolyamról sem. A jelentkezőknek kétéves vincellériskolai végzettséggel kellett rendelkezniük. A pincemesteri tanfolyam képzése az első világháború alatt szünetelt, ugyanis épületében, a François pezsgőgyár területén is hadikórház működött. Pettenkoffer Sándor országos borászati főfelügyelő kezdeményezésére a pincemesteri tanfolyam megnyitotta saját pezsgőüzemét, amely 1921 és 1949 között működött. Napjainkban a borászati szakképzés a Soós István Borászati Technikum és Szakképző Iskola, az egykori pincemesteri tanfolyam épületében zajlik. Tangazdaság is kapcsolódik hozzá, amely a régi térképek szerint az Ó-hegyi udvari (Holfhut) dűlőben terül el. A kiállításon remek korabeli fényképet láthatunk a budafoki borászati tanfolyam 1909-es évfolyamának tagjairól. Egy másik, 1908-ban készült képen a budafoki borászati tanfolyam hallgatói ülnek keménykalapban, télies ruhában; nagyrészt idősebb férfiak, de amint láttam, két hölgy is volt közöttük.
A kiállítást bejárva lassan eljutunk Budafok, illetve Promontor (1885-ig így hívták a települést) leghíresebb emberéig, Törley Józsefig. Az első igazán komoly gyár a Frohner János által alapított, de később a Haggenmacher család által megvásárolt sörgyár volt, amely az 1860-as években kezdte meg működését. (Ha igazak a híresztelések, szeptember végétől újra kapható lesz Haggenmacher sör, egy német vállalkozó és két magyar társa közreműködésével megint gyártani fogják.)
Törley József a testvérével, Törley Gyula szabadkai földbirtokossal 1882-ben alapította meg Promontor első pezsgőgyárát. A kereskedelmi tanulmányokat végzett Törley József a franciaországi Reimsben tanulta ki a pezsgőgyártást, ahol először levelezői állásban volt. Később saját cégének vezetője lett. Öccse, Gyula a gyár beindításához szükséges tőkét adta a társas vállalkozásba. A gyár Reimsből hozatott francia berendezéssel kezdte meg működését. Székhelye a Péter Pál utca 578. szám alatt volt (ma ez a 44-es szám). Törley első pezsgőmestere a francia Louis François lett, akivel 1886-ig dolgoztak közösen.
Törley József 1885-ben megnősült, Sacelláry Irént vette feleségül, egy görög származású kereskedőcsalád tagját. A pezsgőgyár mind forgalmát, mind területét tekintve rohamosan növekedett. Törley a házasságából származó vagyonának köszönhetően megvásárolta az egykori Savoyai-birtokot és kastélyt, s megkezdte új gyárának felépítését, amelyhez töltőcsarnok, láda- és szalmatokkészítő üzem is tartozott. A gyár 1890-ben nyílt meg az Anna utcában, és húszezer négyzetméteres, többszintes pincerendszer csatlakozott hozzá. Mellette épült fel a francia lovagvárak stílusát megidéző Törley-kastély, Ray Rezső Vilmos építész tervei alapján. Díszítésén Róth Miksa üvegműves, bútorain Schmidt Miksa bútorgyáros dolgozott. A Törley-kastély szomszédságában kapott helyet a szintén fényűző Sacelláry-kastély is.
A Törley-pezsgőgyár ismert termékei közé tartozik a Talisman, a Grand Vin Reservé, az Extra Dry, a Goût Americain. Törley József cége gőzgépekkel, villanymotorokkal, termikus berendezésekkel dolgozott. Szállításra eleinte lovas kocsikat használtak, nem sokkal később azonban már teherautókat helyeztek üzembe. A tulajdonos nagy figyelmet fordított a reklámozásra: a kor jelentős művészei készítették plakátjait. A kiállításon láthatunk is néhányat ezek közül. Csoda szép menükártyákat nézhetünk meg a vitrinekben, szemet gyönyörködtetők a szecessziós stílusú grafikák. Itt van Faragó Géza 1914-es híres plakátja is: egy cigarettázó, ülő férfi hörpölgeti poharából a jégkockákkal hűtött pezsgőt.
A Törley-gyár termékei a világ minden tájára eljutottak, például Japánba vagy Brazíliába is. I. Ferenc József 1896-ban nemesi címet és a csantavéri előnevet adományozta Törley Józsefnek. A pezsgőgyár alapítója 1907-ben halt meg a belgiumi Oostendében, vakbélgyulladás következtében. Egyetlen leánya, Mariska gyermekkorában elhunyt, több gyermeke nem született. Az özvegyen maradt Sacelláry Irén Budafok legmagasabb pontján építtette meg a családi sírhelyként szolgáló Törley-mauzóleumot. A pezsgőgyár irányítását először özvegy Sacelláry Irén mint haszonélvező, majd Törley József fivérei, Antal és Gyula vették át. A második világháború alatt több alkalommal bombatalálat érte Budafokot, ami nagy kárt tett a gyárban és a kastélyban is. 1949-ben a pezsgőgyárat államosították.
Nagyon sok a látni- és olvasnivaló a kiállításon. Nem beszéltünk még például a Törley-cégből később kivált Louis François saját alapítású pezsgőgyáráról sem. Törley József első pezsgőmestere ugyanis (aki idővel olyannyira magyarrá lett, hogy François Lajosként vált ismertté) üzleti és személyes vitákat követően a saját lábára állt. Az ő gyára is igen magas színvonalon dolgozott, méltó vetélytársa lett Törley cégének. Termékeit több külföldi nagyvárosban is komoly elismerés övezte, pezsgőit díjakkal jutalmazták.
Törleyhez hasonlóan François Lajosnak és feleségének, Neer Annának sem voltak közvetlen leszármazottai. A gyárat így a fivére, César (Cézár) vitte tovább. Akárcsak a Törley-gyárat, ezt is bombatalálat érte a második világháborúban, majd 1949-ben államosították. Cézár utódai közül József foglalkozott pezsgőkészítéssel. Ma a François Brut pezsgőmárka őrzi nevében a franciából magyarrá lett pezsgőmester örökségét.
Törley József a következőket írta fivérének, Gyulának egy levelében, amelyet Garbóczi László magángyűjteménye őriz: „Kedves Gyula! Elmúlt a zaj, elmúlt a dáridó. Mióta elmentél, te csendháborító! Már neki fanyalodhatnál egyszer az írásnak, a jogtanácsos szid, hogy sosem hallatsz magadról. Drautzról a borok megjöttek, 561 forintba kerültek, nagyon jók, már összekevertük őket s jövő hó 4-én kezdjük fejteni. Kérlek, küldd e hó végére, de bizonyosan, a kétezer forintot. A fejtett borok már pezsegnek, jövő hétre várom a durranásokat. Újság! Majman bácsi fenn van, ma megy le, Piukovits Józsi haza jött a napokban. Sietek Promontoriba, szerető öcséd és compagnon: Józsi.”
