Probojáczné nem köntörfalaz - Elképesztő iskolai esetek
Probojáczné Túri Éváról köztudott, hogy sok éven át a Damjanich János Általános Iskola igazgatója, Kecskemét Közgyűlésének képviselője (így az Ifjúsági és Sportbizottság, valamint az Oktatási és Egyházügyi Bizottság tagja) volt. Munkáját több díjjal és kitüntetéssel is elismerték, legutóbb a Magyar Köztársaság Bronz Érdemkeresztjét vehette át. Megdöbbentő dolgokról számolt be lapunknak a minap, amikből egy rövid részletet közlünk az alábbiakban.
- Valószínűleg mindenki hallott az egy évvel ezelőtti iskola összevonásokról, amikor létszám és lokalitás alapján az általános iskolákat és az óvodákat csoportokba osztották. Már a megalakulásuk sem volt zökkenőmentes, de a felzúdulások ellenére kijelölték egy évre az igazgatókat. Kértük, hogy a közgyűlésen erről legyen egy előterjesztés, hiszen valamit kellett csinálni az oktatással, de nem ilyen módon. Elindult az új tanév, és kiírták az új főigazgatóknak a pályázatot. A Belvárosi Zrínyi iskola tornateremében zajlott a szavazás, ami a meleg és a rossz időpont ellenére is tömve volt. A pályázó több mint kétharmados támogatást kapott a nevelőktől és az alkalmazottaktól. Amikor viszont az Oktatási Bizottságban szavazásra került sor, hogy kit javaslunk az állásra, kiderült, hogy nem támogatják a fent említett jelöltet. Kérdésemre, hogy miért, ezt a választ kaptam: a képviselő nem köteles megindokolni döntését.
- Közben a középiskolákat kétfelé osztották, humán- és műszaki csoportra. A műszakival nem is volt semmi gond, ott az Oktatási Bizottság elnöke volt az egyedüli pályázó. A humán intézményeknek, amikor elkezdtük kialakítani a két csoportot, volt egy feltételük: ők választhatják meg az igazgatót. Meg is pályáztatták a javasolt személlyel a helyet. Igen ám, de közben bejött egy másik pályázat is. Egy olyan, aki utoljára tíz évvel ezelőtt látott iskolát, viszont az alpolgármester asszony közeli barátnője. Zárt ülésen tárgyaltuk, ezért sok mindent nem mondhatok, a lényeg, hogy ezt a bizonyos barátnőt szavazták meg, a humán csoportba tartozó intézmények által támogatott jelölt ellenében. Három kamara is véleményezte a pályázókat, mind a három a másikat támogatta, a szülői munkaközösséggel és a diákönkormányzatokkal karöltve. Ez nem szakmai, hanem kőkemény politikai döntés volt. Akkora felzúdulás kísérte, hogy a közgyűlés végül mégis a humán csoport által támogatott jelöltet szerződtette, de csak egy évre. (Az Oktatási Bizottság elnökét öt évre.) Nem sokkal később egy nyugdíjba menő igazgatónak jött az ukáz (természetesen csak szóban): fel kell vennie ezt a bizonyos barátnőt. Az iskolában volt is egy szabad hely, igaz, más szakon, mint amilyennel a barátnő rendelkezik. De ez nem számított, a kinevezési papíron sem kellett vesződni se a szakkal, se az óraszámmal. A fizetését firtató kérdésre pedig, csak ennyi volt a válasz: majd megy. És tényleg ment. Az új igazgató helyettesnek új asztal és szék is kellett, 398 ezer forintért sikerült is megfelelőt találnia. Az igazgató az első sokk után közölte, hogy a meszelésre sincs pénz, ezt végképp nem tudja finanszírozni. A számla további sorsáról csak annyit tudok, hogy kifizették. A történet persze, itt nem ér véget, hiszen – most már a neveket mindenki sejtheti - Zsámboki Annának át kellett vennie Bende Annát igazgatóhelyettesnek. Természetesen (?) itt is kellett neki új íróasztal… Miután letelik az egy év „tanulóidő”, a pályázat kiírása után már nem kétséges, hogy kit fognak megválasztani új igazgatónak...
- Az a szomorú az egészben, hogy így bántak el emberekkel. Megmondták, ki nem lehet igazgató. Nem is lett. Tiltólista volt. Ilyen embereket engedtek nyugdíjba, mint Horváth Lajos, Kocsis Pál, Nitschmann Helmutné, dr. Gál Gyuláné. Mindezt tökéletesen megszervezve, júniusban lebonyolítva, mikor tanár és diák egyaránt alig van az iskolákban.
- Persze, ez csak csepp a tengerben, sok felháborító jelenségről tudnék még mesélni, ha érdekli a kedves Olvasót…
