A test és lélek tápláléka Lajosmizséről érkezett – Csorba Csaba áldozatos küldetése a Wojtyla Házban
Képgaléria
Az emberség mint hivatás: egy lajosmizsei lokálpatrióta missziója
Vannak emberek, akik neve összeforr a tisztességgel és a közösség szolgálatával. Lajosmizse határain belül és túl is jól ismerik Csorba Csabát, aki hentesüzlet-tulajdonosként a minőségi áruk iránti elkötelezettségéről, valamint mélyen gyökerező humanizmusáról egyaránt híres. Számára az üzleti siker nem végcél, mindinkább eszköz a jóra: olyan motorja ő a helyi összefogásnak, aki szívügyének tekinti a gyengébbek és elesettek támogatását.
Nemrégiben a Wojtyla Barátság Központ vezetősége Assisi Szent Ferenc-emlékdíjjal ismerte el Csorba Csaba áldozatos tevékenységét. E kitüntetés hűen tükrözi azt a szellemiséget, melyet Csaba adományozóként képvisel: a szerény, mégis rendíthetetlen segítőkészséget, mely most szombaton ismét megnyilvánult.
Ínycsiklandó falatok a nélkülözők asztalán
A Wojtyla falai között szombaton ismét fellobbant a reménység lángja. A szociális-közművelődési intézmény missziója, hogy naponta százhúsz nélkülöző számára biztosítson emberhez méltó étkezést. Csorba Csaba nagylelkű felajánlása ezúttal egy klasszikus magyar fogást, sertéspörköltet varázsolt az asztalokra, melyet hagyományos tarhonyával tálaltak.
Az étel kiosztásában Kövecses Zsuzsanna önkéntes szorgos kezei segédkeztek, biztosítva, hogy a szeretet fűszere is belekerüljön minden egyes tányérba. Az ebédet friss savanyúság tette teljessé, a desszertről pedig a Pro Filii Alapítvány gondoskodott süteményadományával, bearanyozva a gondozottak napját.
Gondoskodás a holnapról is
A jótékonysági akció azonban nem ért véget a szombati ebéddel. A vasárnapi hidegcsomagok összeállítása során ismét megmutatkozott a kézműves mesterek szolidaritása: Bimbó Imre szentkirályi ácsmester jóvoltából kenyér és konzerv jutott el az ínségesekhez, biztosítva a hétvége további részének élelemszükségletét.
Az önzetlenség mértékegysége
Csorba Csaba és a Wojtyla népkonyha több éves, gyümölcsöző kapcsolata jóval több puszta jótékonyságnál. E szövetség a társadalmi felelősségvállalás ékes példája, egy olyan iránytű, amely megmutatja: a valódi gazdagság nem a felhalmozott javakban, hanem az emberi szívek nyitottságában rejlik.
A lajosmizsei hentesmester örökbecsű tettei emlékeztetnek minket: egy kisváros polgáraként is lehet valaki világítótorony a létbizonytalanság tengerén. Amíg ilyen elkötelezett támogatók állnak az elesettek mellett, addig a közösségi összetartozás fonala elszakíthatatlan marad.
