PÜNKÖSTI ÁRPÁD: ROMÁNY PÁL, MISZTER MINISZTER
Egy Bács-Kiskunban sokáig „legismertebb és legnagyobb hatalmú” emberről ír Pünkösdi Árpád, a Népszabadság kitűnő riportere. Romány Pálról szól a cikk, aki két szakaszban is, az MSZMP megyei első titkára volt. Most egy joviális, jó kedélyű, anekdotázó, felvilágosult idős tudós képében áll elénk. Akinek - FAO közreműködéssel -október 16-át, az ÉLELMEZÉS VILÁGNAPJÁT köszönhetjük.
De nézzük magát Pünkösdi Árpád cikkét….
Isten se tudja, hogyan lesz egy szajoli vasutas gyerekéből úriember. Nem régi vágású, hanem olyan..., olyan sugárzó. Romány Pál hátrányos helyzetű állami gazdaságok vizsgálatából kandidált 1970-ben. Miniszter korában (1975-80) ajánlották, nyújtson már be valami papírt az akadémiai doktorságért. Jussként nem kért belőle, de kilenc éve, hetvenévesen \"beértekezett\" (egy része már az Egyesült Államokban is megjelent). Erdei Ferenc, Bibó István is felfigyelt rá, a szakma kalapot emelt előtte. Az ő javaslatára tette az ENSZ élelmezésügyi szervezete, a FAO október 16-át az élelmezés világnapjává. Amerikai minisztertársa kétszer is meglátogatta. Ez már sok volt. A kockafejűek kifordították a bársonyszékből, pedig középiskolás kora óta elvtárs volt. Mosolyogva, és nem Damaszkusz irányába kerülve élte túl a \"kommunista úriemberséget\" is.
Harminc éve tegeződve ismerem, hallgatom, írom (ajánlására principálisait is megörökíthettem, például Izinger Pált, gróf Károlyi Gyula miniszterelnök intézőjét, az állami gazdaságok igazgatóját). Ám három évtized alatt sem esett eddig szó Romány Pál szüleiről.
- Édesanyám a megbecsült, jó gazda Tasi, apám pedig egy grófi cseléd família sarja volt, kocsirendező a szolnoki pályaudvaron. A házasság nehezen jött össze. Hál\' istennek a szerelem kitartott.
- Kitagadták anyádat?
- Egy darabig egy-két testvére nem beszélt vele.
- Ti hányan voltatok?
- Három lány után születtem, aztán én, a legkisebb, 16 évesen családfenntartó lettem.
- Mi történt apátokkal?
- Meghalt 1944 decemberében. Erről nem szívesen beszélek. - A szája megremeg. - Elütötte egy teherautó. Valószínűleg orosz... - Hallgatunk. Derűje csak felülkerekedik a 64 éves szerencsétlenségen: - Lehet, hogy grúzok voltak. - Felnevetek, ő elmosolyodik. - A szolnoki vasútállomás amerikai szőnyegbombázásait túlélte. Nem tudjuk, mi történt, ki volt - szakadnak ki belőle a mondatok.
- Édesanyád férjhez ment?
- Ez kizárt volt.
Nincs mit magyarázni.
Apáca tanítói a negyedik elemi után gimnáziumba javasolták. Noha nem voltak a falu szegényei, de az internátusi stafírungra (ruha, váltó fehérnemű, ágynemű) már nem volt tehetségük. Bejáró lett. A szolnoki kereskedelmi középiskolában magafajta társai akadtak. Gyerekkorában nemzedéke olyasmit élt át, amit nem kíván az unokáinak. A bombázók a szajoli vasútállomást is eltüntették a föld színéről, a sírokat ő is ásta. Idősebb barátját elvitték a nyilasok katonának. Lelépett, de agyoncsapta egy srapnel. Ezzel a fiúval kaszált először. Aztán rámaradt az aratás, a nővére szedte a markot.
Kiváló közgazdaságtan-tanáruk kommunista képviselő volt. A földosztás után a sok nyomorúságot látott diák belépett a falunak igazságot szolgáltató kommunista pártba. De formálódása szempontjából talán fontosabb, hogy országos történeti pályázatokon 200 forintot, máskor tandíjmentességet nyert, és iskolai, majd városi diáktestületi elnökké választották.
- Könyv volt a családban?
- Apám pótolni akart sok mindent. Az emberiség története vaskos kötet, az övé volt. Jól nevelt családban nőttem fel, amit örököltem: a mások megbecsülése, tisztelete, akár gazdag, akár szegény.
Testére szabott volt a Mészáros Lőrinc, majd Budapesten az Áchim András Népi Kollégium, ahol komolyabb volt a felvételi, mint az agráregyetemen. 1952-ben végzett, és egyből Hegedüs András miniszter személyi titkára lett, aki előre szólt: ezt a munkát nem szabad egy-másfél évnél tovább folytatni. Ezután a Keselyűhalmi Állami Gazdaság - utolsó posta: Mezőcsát - igazgatója lett. A főagronómusnak megmondta: Jenő bácsi, tessék szólni, ha marhaságot csinálnék!
Pályájának két csúcsa volt: ötévi miniszterség és majd tíz évig volt Bács-Kiskunban megyei első titkár, \"főispán\". Mellette a megyei tanácselnök Gajdócsi István. Ritka páros. 1973-ban 81 tanyasi iskolát villamosítottak. Javaslatukra egy tiszakécskei tanyai pedagógus házaspár kapott Kossuth-díjat. Pali és István egyaránt szerette az emberközeli munkát tapintható eredménye miatt.
- Kiabáltál valakivel?
- Főnökként soha. Mostanában néha kifakadok az unokák féltése miatt. Akár apám: minél zűrösebb a helyzet, annál higgadtabb tudok lenni. Soha nem szerettem a hirtelenséget, a kapkodást.
1980 májusában Havasi Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságának titkára és Lázár György miniszterelnök közölte: elvesztette a bizalmat. Indok semmi. Felajánlottak neki két nagyköveti állást is. Ezt azért nem érdemelte. Visszament Kecskemétre, a Ciprus nagyságú megyébe.
- Lázár fúrt meg?
- Ő tervhivatali elnökhelyettesként is fekete könyökvédőt viselt. Nekem egyetlen nyílt és őszinte mondatot sem mondott. Ellenszenv talán volt benne, de ez kevés. A pártban is akadtak ellenlábasok. A mezőgazdaság, a háztáji, a tanyák ügyében mást képviseltem, mint ők. Mikor javaslatomra elfogadták, hogy az élelmezésnek is legyen világnapja, itthon kaptam a fejemre, hogy nem egyeztettem a párttal, idejön majd a fél világ koldulni...
Bűnlista-kiegészítés: egyre inkább feszegették a gazdák, hogy miért csak a mutatványosoknak lehet teherautójuk. Traktort is szerettek volna venni. 1980 elején feloldották a tilalmat: Romány \"támogatta a maszekokat\". Takarmányboltokból is már ötezer volt. Amerikai mintára minden év elején összehívta a szakembereket két-három napos eszmecserére az éves kilátásokról. Este amerikai szakfilmeket vetítettek, \"mert a nyugati dolgokat akarta beplántálni\". Az egyik kb-titkár a rizstermés fontosságára így hívta fel a figyelmüket: \"Elvtársak, a rizskására meg vigyázni kell!\" Kiröhögték.
- Túl sikeres voltál?
- Azt nem lehetett felmutatni. A siker nem a tiéd volt, hanem pártunké és kormányunké.
- A nagyok?
- Fehér Lajos állt hozzám a legközelebb. Nem szakember létére is agrárérzelmű volt. Nyitottságban, temperamentumban is más volt, mint legtöbb társa. Kádár tudott rólam. Egyéniségnek tartom: becsületes, a saját normái szerint szent meggyőződéssel élő, különleges életsorsú ember, a maga plebejus intelligenciájával.
Feszegetjük: az adott körülmények között tehetett volna mást, szóval ha adatott volna egy második élete, lehetett volna egyáltalán más? És ekkor jött a meglepetés:
- Jó lenne tudni, mi lett volna, ha kimegyek \'56-ban? Nőtlen voltam, akinek akkor udvaroltam, nem akart jönni. Komoly nézeteltérés volt köztünk. Bennem készen volt az elhatározás, noha semmi tényleges célom nem volt. Csak hát a nemszeretem dolgok meg a tömegpszichózis...
- Sajnálod, hogy maradtál?
- Amit sajnálok, a tudományos munka és az oktatás. Sokat áldoztam a kocsihúzásra, ha úgy tetszik, a jövőért. És jobb lett volna egy nagyobb család, de ez személyes dolog.
- Az 1990-es igazságtevés a mezőgazdaságban több kárral, mint haszonnal járt.
- Ha keményen fogalmazok, azt mondom, hogy pancser módon volt végrehajtva. Indulatok uraltak jelentős intézkedéssorokat. Gazdasági kérdésekkel történészek, sértődött ügyvédek, pályát tévesztett pedagógusok foglalkoztak. Kizárólag igazságot akartak tenni, ökonómiával nem, vagy tévesen számoltak. Ezen is túl lehetnénk, ha kirajzolódna egy stratégiailag is elfogadható megoldás az agrártársadalom és a mezőgazdaság számára. Ám az agrárium sem a közgondolkodásban, sem a gazdaságirányításban nincs a helyén.
- Jól alszol?
- Altató nélkül is nyugodtak az éjszakáim.
Paliról (és Istvánról) még annyit, mikor Szabolcsból kvázi kitiltották az Állóvíz című szociográfia miatt Végh Antalt, akkor ők Bács-Kiskunban összehívták a járási embereket, és kiosztották Végh írását: ha a körzetükben található hasonló helyzet, méltóztassanak intézkedni.
