Szent Mihály oltalmától a verbita csendig: missziós utak találkozása a főváros szívében
Képgaléria
Égi pártfogás Rákosszentmihályon
A tavaszi napsütésben fürdő májusi délelőttön a delegáció első állomása a Rákosszentmihályi Szent Mihály plébániatemplom volt. Az épület, mely a XVI. kerület egyik legmeghatározóbb szakrális ékköve, neogótikus elemeivel és méltóságteljes megjelenésével azonnal rabul ejtette a látogatókat. A vendégeket Mahimai Raj Anthony plébános atya fogadta, aki közvetlen és mély alázattal kalauzolta végig a csoportot a templom hajóiban.
Az 1902-ben felszentelt, majd az évtizedek során folyamatosan szépülő istenháza falai között a plébános úr felelevenítette a közösség múltját, hangsúlyozva a hit megtartó erejét. A vizitáció során a jelenlévők megcsodálhatták a templom belső architektúráját, mely híven tükrözi a rákosszentmihályi hívek áldozatkészségét és a plébánia szellemi örökségét.
Missziós küldetés és szerzetesi fegyelem
A spirituális utazás következő állomása a budai oldalra, a budatétényi Verbita rendházba vezetett. Itt a házigazda szerepét Tete Remis atya, a Pápai Missziós Művek indiai származású igazgatója vette át, aki a rendház és a lelkigyakorlatos ház bemutatása mellett betekintést engedett a verbiták – az Isteni Ige Társasága – nemes és világméretű munkájába.
A budatétényi Názáret-ház nem csupán a csendes elvonulás helyszíne; falai között a missziós tudatosság és az egyetemes testvériség eszméje ölt testet. Tete Remis atya szavai nyomán megelevenedett a rend karizmája: a különböző kultúrák közötti hídépítés és az evangélium hirdetése a legtávolabbi szegletekben is. A kert nyugodt atmoszférája és a rendház puritán, mégis felemelő esztétikája mély benyomást tett a Wojtyla Ház képviselőire.
Közösségben az asztal körül
A látogatás záróakkordjaként a delegáció tagjai közös ebéden vettek részt, ahol a párbeszéd és a közös gondolkodás kötetlenebb formában folytatódott. A találkozó rangját emelte dr. Jeney Gábor jakabszállási plébános jelenléte, aki a kecskeméti térség lelki életének meghatározó alakjaként kísérte el a csoportot.
A Wojtyla Barátság Központ fundamentumát jelentő támogatói kör nevében Pintérné Farkas Csilla és Koi Béla vett részt az eseményen.
A keceli Pintér család képviseletében megjelent Pintérné Farkas Csilla jelenléte a vidéki Magyarország és a fővárosi missziós központok közötti szoros kapcsolatot szimbolizálta, emlékeztetve mindenkit arra, hogy az önzetlen segítő szándék nem ismer földrajzi határokat.
Koi Béla pedig autós szolgálatával járult hozzá a nap örökemlékű sikeréhez.
