A cserkészet tengerentúli bástyái – Tóth Tamás atya szemével
Képgaléria
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Külföldi Magyar Lelkipásztori Szolgálata által koordinált misszió messzire vezetett: a lélekemelő tengerentúli utazás során feltárult a diaszpórában élő magyarság önfeláldozó, értékmentő valósága. A látogatás első állomása a szövetségi főváros, Washington DC volt, melyet a Fillmore-ban található, legendás Sík Sándor Cserkészpark követett, majd a New York és New Jersey környéki magyar cserkészközösségek felkeresése zárta a sűrű programot.
A lélek és a vezetés kohója: Fillmore
A kéthetes kint tartózkodás csúcspontjának a Sík Sándor Cserkészpark bizonyult, mely a Külföldi Magyar Cserkész Szövetség (KMCSSZ) hivatalos központi táborhelyeként szolgál. A New York állambeli, festői Fillmore-ban elterülő hatalmas erdős területet még 1963 végén vásárolta meg a szervezet. Tóth Tamás atya érkezésekor a park éppen egy nagyszabású pünkösdi akadályversenynek adott otthont: mintegy háromszáz fiatal cserkész gyűlt össze az Egyesült Államok és Kanada legkülönbözőbb szegleteiből, hogy összemérjék tudásukat és erősítsék testvéri, egyben magyar kötelékeiket.
– Kivételes élmény volt hallani a hatalmas fák rengetegében felcsendülő magyar szót. Az akadályversenyen részt vevő ifjak jelentős része vegyes házasságokból származik. Sokuk számára a család otthoni közegén kívül a cserkészet jelenti az egyetlen megmaradt hidat az anyanyelvhez és a gyökerekhez – fogalmazott Tamás atya.
Közösségi bástyák New Jersey-ben és Washingtonban
A tengerentúli magyar cserkészet szerkezeti felépítését és vitalitását két markáns példa illusztrálja leginkább. Az egyik legfontosabb szellemi és szervezeti fészek a New Jersey állambeli Garfield. Ez a település ad otthont a 6. számú Gábor Áron fiú-, valamint a 38. számú Rozgonyi Cicelle lány cserkészcsapatnak. A helyi magyarság igazi kulturális végvára az 1969-ben vásárolt Bodnár Gábor Cserkészház. Ez az épület jóval több egy egyszerű találkozóhelynél: a diaszpóra kiadványainak szellemi műhelye, a hagyományőrző programok lüktető központja, melynek legfőbb rendeltetése a magyar nyelv és a cserkész szellemiség átmentése a jövő nemzedékei számára a környékbeli diaszpórában.
Hasonlóan fegyelmezett és elhivatott munka zajlik Washington DC-ben és környékén (Maryland, Virginia államokban), ahol a KMCSSZ III. kerületéhez tartozó 4. számú Bátori József Cserkészcsapat tevékenykedik. A közösséget 1974-ben alapította Bolváry Pál atya, névadóul pedig a két világháború közötti hazai cserkészélet meghatározó alakját, Bátori József piarista szerzetest, költőt, tanárt választották.
A csapat bázisa a Virginia állambeli Falls Church-ben, a Boy Scouts of America (Amerikai Cserkészszövetség) otthonában található. Itt gyűlnek össze minden szombaton őrsi és rajgyűlésekre a legalább hatodik életévüket betöltött, magyarul beszélő gyermekek. A szombati foglalkozásokat a Bátori Néptáncegyüttes próbái teszik teljessé, miközben a szervezet szorosan együttműködik a helyi Magyar Házzal, illetve a washingtoni katolikus és református egyházközségekkel. Programnaptáruk lenyűgözően sűrű: sítáborok, tavaszi és nyári táborozások, patinás jótékonysági bálok, nemzeti ünnepeink méltó megemlékezései és meghitt karácsonyi vásárok követik egymást.
Éva, a washingtoni csapatparancsnok rávilágított: az utánpótlás biztosítása folyamatos munkát igényel. Noha a bevándorlás hullámai hoznak új családokat, a toborzásra is lényegesen nagyobb hangsúlyt fektetnek. A csapat tagjai által viselt pólók hátulján egyetlen, parancsoló erejű hitvallás olvasható: „Beszéljünk magyarul!”. Ez a mondat az amerikai magyar cserkészet megfellebbezhetetlen alaptörvénye. A szigorú nyelvhasználati elvhez akkor is rendületlenül ragaszkodnak, ha a családi háttér részben már eltérő, és az ifjú cserkész akár afroamerikai vagy éppen koreai gyökerekkel is rendelkezik.
Demográfiai kihívások és az identitás ára
A statisztikák ugyanakkor a változó időkről is tanúskodnak. A Külföldi Magyar Cserkész Szövetség jelenleg megközelítőleg háromezer tagot számlál hetvenkét csapatba tömörülve – ez a szám a történelmi csúcsot jelentő nyolcezerhez képest komoly apadást mutat. A visszaesés elsődleges oka, hogy a korábbi évtizedekre jellemző, földrajzilag tömbösödött magyar negyedek és zárt közösségek az asszimiláció és a belső migráció következtében elenyésztek.
E tendenciával párhuzamosan azonban örömteli folyamatok úgyszintén megfigyelhetők: a közelmúltban kiköltözött magyarok körében teljesen új csapatok is szerveződnek. Őket a nyelvi és a katolikus keresztény identitás tudatos megőrzésének vágya, valamint a cserkészet vallási-erkölcsi alapjaihoz való mély, sokszor otthonról hozott kötődés vezérli.
A tengerentúli magyar cserkészlét fenntartása azonban komoly áldozatokat követel, hiszen e közösségi tereket kizárólag önkéntes adományokból tartják fenn. A szülők részéről ez nemes, ám rendkívül súlyos anyagi áldozatvállalást jelent.
Az egyház ereje és az adományozás kultúrája
Az amerikai egyházi élet és a mindennapok működési modellje alapjaiban különbözik az európai, illetve a magyarországi gyakorlattól. Az Egyesült Államokban a történelmi egyházak úgy élnek és virágoznak, hogy az államkasszából egyetlen fillérnyi közvetlen támogatást sem kapnak. Az egyházi fenntartású iskolákban jelentős tandíjat kell fizetni, szemben a teljesen ingyenes állami intézményekkel.
– Adódik a kérdés: miért választják a szülők mégis tömegesen az egyházi iskolákat az anyagi terhek dacára? A válasz egyszerű és prózai: mert az egyházi oktatás színvonala és szellemisége nagyságrendekkel felülmúlja az állami iskolákét – magyarázta Tóth Tamás.
Ez a rendkívüli életképesség az adakozás egészen egyedülálló, mélyen gyökerező észak-amerikai kultúrájából táplálkozik. Az adományozás a mindennapi rutin szerves része. Ha valaki betér egy gyorsétterembe egy hamburgerre, a fizetésnél szinte elvárt és magától értetődő, hogy jótékony célra is áldozzon. Ez nem a kiszolgálást illető borravaló, hanem egy transzparens módon működő, vállalati csatornákon átvezetett társadalmi hozzájárulás.
Ugyanez a mentalitás érvényesül a kulturális szférában is. Bár a legtöbb nagy múzeum látogatása ingyenes, a látogatóktól elvárják, hogy helyi vásárlás esetén adománnyal is támogassák az intézményt. Az Egyesült Államokban egy-egy történelmi relikvia – például Neil Armstrong holdraszálláskor viselt szkafandere – restaurálása sem állami vagy közgyűjteményi forrásból valósul meg. A költséges folyamatokat magánszemélyek vagy nagyvállalati szponzorok finanszírozzák, akik nevét a kiállítóteremben elhelyezett diszkrét, apró táblák őrzik az utókor számára.
Az amerikai magyar cserkészek ezen a tengerentúli, adakozó és önfenntartó talajon építik a jövőt, bizonyítva, hogy a szülőföldtől többezer kilométerre is megőrizhető a hit, a kultúra és az anyanyelv.
