Koncz Gábor 88 éves
Képgaléria
Egy felejthetetlen dunavecsei délután emlékezetéből
Időben majd két évtizedet visszalépve, 2008 augusztusának első napjaiban Dunavecse kisvárosa nem mindennapi esemény házigazdája volt. Szita János tulajdonos meghívására érkezett a településre az élő klasszikusként tisztelt színművész, hogy megtekintse az akkori idők egyik legjelentősebb helyi beruházását, a Vecse Komplex Kft. Dunai Hajós kisüsti pálinkafőző üzemét. A jeles alkalmat megtisztelte jelenlétével a Porta Egyesület küldöttsége is, élükön Farkas P. József főszervezővel, a kecskeméti Wojtyla Barátság Központ alapító-igazgatójával, aki azóta is hűséggel őrzi e rendkívüli találkozás szellemi hagyatékát.
A házigazdák büszkeséggel mutatták be a modern, korának legmagasabb technológiai elvárásainak megfelelő létesítményt az előkelő vendégnek. Koncz Gábor, akit a közönség határozott, robusztus karakterként és megalkuvást nem ismerő egyéniségként zárt a szívébe, azonnal megtalálta a közös hangot a jelenlévőkkel. Az üzem falai között színes, szellemes anekdotákkal fűszerezve vallott a tiszta gyümölcspárlatokhoz fűződő viszonyáról. Bár a desztilláció tudományát magát nem iparszerű művelőként gazdagította, jelenlétével és a nagyvilágban tett utazásai során tanúsított elhivatottságával felbecsülhetetlen szolgálatot tett a nemes hungarikum ügyének.
A Dunai hajós ígérete és a békeidők hősei
A látogatás során különleges, szimbolikus jelentőséget kapott a pálinkafőzde elnevezése. Mint az egykor rendkívüli sikert arató, Jókai Mór ihlette A dunai hajós című kalandfilm felejthetetlen főszereplője, Koncz Gábor ünnepélyes, baráti ígéretet tett a cég üzemeltetőjének: bármerre sodorja a sors a határokon túlra, mindenütt ajánlója és népszerűsítője lesz a csonthéjasok fővárosából származó, egyedülállóan zamatos nedűnek.
A találkozó legmélyebb, máig ható gondolatai a magyar vidék sorsára és megtartó erejére irányultak. A színművész szavai az egykori nyári napot felidézve így csengenek:
– A magyar vidék életereje azokban a bátor emberekben lakozik, akik a nehezítő körülmények dacára is mernek alkotni és építkezni a szülőföldjükön. Ők a mi békeidőkbeli hőseink, igazi országépítők, akik munkalehetőséget adnak a helyieknek, s minőséget teremtve viszik hírét a magyar szorgalomnak és tehetségnek. Az ilyen elhivatott főzdéknek köszönhetően nyer valódi értelmet a gyümölcstermelő gazdák kimerítő, fáradtságos munkája, amely nélkül szegényebb és üresebb lenne ez az ország – hangoztak Koncz Gábor gondolatai a dunavecsei találkozón.
Mezőkeresztesről az örökkévalóságba – Egy páratlan életmű stációi
Koncz Gábor 1938. július 8-án látta meg a napvilágot Mezőkeresztesen. A dél-borsodi táj ereje, a föld feltétlen szeretete mindmáig meghatározza lényét. Pályafutása a Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzését követően, 1963-ban vett elsöprő lendületet. Kiváló fizikai adottságai, magabiztos kisugárzása gyorsan az országos ismertség felé repítették. Keleti Márton legendás Hattyúdal (1963) című alkotásában nyújtott alakítása, vagy a Gárdonyi Géza regényéből forgatott Egri csillagok (1968) Jánosaként nyújtott játéka kitörölhetetlenül beíródott a hazai kultúrtörténetbe.
Színpadi és filmes jelenléte egyaránt sokrétű. Olyan korszakos remekművekben formált meg összetett jellemeket, mint a Hideg napok, a Makra, a Fekete gyémántok, vagy a legjobb idegen nyelvű film kategóriában Oscar-díjra jelölt Magyarok (1978). Művészi sokoldalúságát bizonyítja, hogy a Vígszínház és a Madách Színház oszlopos tagjaként a drámairodalom legnagyobb szerepeiben tündökölt – Shakespeare Lear királyának Kentjétől Madách Imre Tragédiájának Luciferéig –, miközben rendezőként is iskolateremtő módon tevékenykedett.
A nemzet iránti hűségét a szakma és az állam a legmagasabb szinten ismerte el. Kétszeres Jászai Mari-díjas, Érdemes Művész, aki 1997-ben vehette át első Kossuth-díját, majd művészi pályafutásának gyémántos megkoronázásaként 2025-ben a rangos Kossuth-nagydíjban részesült. A Soproni Petőfi Színház, a Turay Ida Színház, valamint a Halhatatlanok Társulatának örökös tagjaként neve egyet jelent a magyar színjátszás aranykorával.
