Hajmeresztő előadás a Katonában
Képgaléria
Új igazgató, új stílus a Katonában. Ennek ékes bizonyítéka a pénteken bemutatott Hajmeresztő című előadás Cseke Péter rendezésében. Vegyes érzelmekkel érkeztem a főpróbára, ugyanis számomra kissé hajmeresztő vállalkozásnak tűnt olyan darabot választani, amelyben az operetteken és Bodolayn szocializálódott közönség interaktivitására építkeznek.
Mert hát az interaktivitásban pontosan az „aktivitással” van gond, hiszen kiszámíthatatlan, hogyan reagál a publikum, és akkor annyi az „inter”-nek is. Mi van akkor, ugyebár, ha aznap este senkinek sincs bátorsága megszólalni, esetleg nem akar (a csak azért sem esete), helyette a partnerének pusmog egész előadás alatt a fülébe. Persze, tudom, ez eléggé szélsőséges eset, de ezt a variánst is mindenképpen be kell kalkulálni.
Művelődésszervezőként megtanultam: ilyen interaktív játékokban tartogatni kell egy vészforgatókönyvet a katasztrófa elkerülése végett. Ezt minden bizonnyal Cseke Péter is megtette; szerencsére csütörtökön nem volt rá szükség. A közönség összetételét akár még színesnek is becézhetjük, a 70%-nyi középiskoláshoz egy maréknyi nyugdíjas és egy csipetnyi „egyéb”(mint én) került, így hála égnek, nem volt gond az aktivitással.
Paul Portner darabjának műfaji meghatározása: bűnügyi társasjáték két részben. Az író mindent tudatosan előkészít a néző bevonásába, tehát kéretik pontosan érkezni, a későn jövők számára ugyanis a megoldás csak részleges lehet.
A szereplőábrázolás sematikus és dúskálhatunk a gagyibbnál gagyibb sztereotípiákban, de ezt tudjuk be annak, hogy a darab érdekessége nem a jellemábrázolás, hanem a már emlegetett interakció. A szereplők kiválasztáshoz csak gratulálni tudok Cseke Péternek, számomra külön öröm volt Hegedűs Zoltánt Tony Whitcomb szerepében látni. Tony a Hajmeresztő szalon meleg tulajdonosa, tehát az extrém megjelenés mellé kaptunk némi riszát, affektálást, kisujjas gesztikulációt, pár halleluját Elton Johnnak; mindezt kötelezően haspólóban, köldökét egy lila csillaggal díszítve. Egyszerűen imádnivaló volt, főleg amikor macskái – Elton és John - megmentését vizualizálta mindnyájunknak. Réti Erika alakítja a szenátornét, Mrs. Schubertet. Csacsog, színez, élővé varázsolja a szalont, amikor belép. Az ő szájából a rendező gyengécske poénja is viccessé és odaillővé válik („Mit csinál a férje? - Semmit, képviselő”). Pál Attilának Edward Lawrence, a büntetett előéletű, sokáig homályban hagyott személyiségű régiségkereskedő szerepe jutott, ő leginkább jól időzített cinizmusával tűnt ki az este folyamán. Aztán persze ott volt a bugyuta, de annál lelkesebb rendőr is Mikey (Szarvas Attila), és a kékhajú fodrászlány Barbara (Danyi Judit). Barbarát nem csak élénk szerelmi élete miatt jegyezte meg a publikum, hanem mert az ő karaktere lett a legárnyaltabb – talán kapcsolatai sokszínűsége miatt. Ő az a szereplő, aki gyilkosként érdekesebbé és talán még izgalmassá is tudná tenni ezt a darabot. Legalábbis a főpróbán mi rá voksoltunk, mivel az est egy pontján szavazni kell arról, ki a leggyanúsabb – a történetet ezután úgy alakítják a színészek, hogy aznap este végül valóban az legyen a gyilkos, akire a legtöbb néző voksolt. Nem is csalódtunk, ahogy egyre több titokra derült fény, egyre feszültebb lett a hangulat is. Danyi Juditnál elpattant az a bizonyos húr dulakodás közben; igen látványosan megtört, s bevallott mindent. A drámaiságot a háttérben figyelő felügyelő alakja fokozta. A Victor Rosettit alakító Besenczi Árpádnak egy cseppet sem könnyű, ám annál izgalmasabb szerep jutott. Nem a szöveg, és nem is az építőmunkás-nyomozó hadnagy alakítása jelenti itt a nehézséget, hanem a nézők koordinálása a közös nyomozásban. Besenczi Árpád szépen vezetett minket, nem hagyott egyetlen kérdést sem tisztázatlanul, még az enyhén provokatívakat is igyekezett kellő komolysággal és felelősséggel kezelni (nem tudom, hogy ki kérte az üzenetekben a „Hegedűs Zoli pocijáról a csillagot”, de ehhez újfent csak csatlakozni tudok..:) ).
Nem véletlen nem írtam a Hajmeresztő kapcsán az ajánlókban és pletykákban oly sűrűn emlegetett Agatha Christie-s kapcsolatról. Nemes egyszerűséggel azért, mert nincs ilyen. Persze van olyan rész, amely némi belemagyarázással a krimi királynő védjegyére hajaz (valaki a jelenlévők közül megölte XY-t esete), de ez azért így egymagában édeskevés. Ennek ellenére az előadás igazán üdítő, kellemes kikapcsolódás lehet az egész családnak.
