Hogy védekezhetnek a kisebb könyvtárak a hivatásos könyvhiénák ellen?
Képgaléria
A napokban derült ki, hogy durván húszmillió forintnyi kárt okoznak az olvasók évente Budapest közkönyvtári hálózatának, miközben tavaly 172 millió forintot költhettek új dokumentumok beszerzésére. Egyre több könyvet lopnak a könyvtárból, van, aki listával a zsebében megy könyvet lopni. A nagyobb könyvtárak a pecséten kívül különféle mágneses – csipogós rendszerekkel védekeznek a tolvajok ellen, több-kevesebb sikerrel. De vajon a kisebb könyvtárak mit tehetnek a „könyvhiénák” ellen? Egyáltalán tehetnek-e valamit is? Erről beszélgettem Kiss Annával, a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Közművelődési Szakmai Tanácsadó és Szolgáltató Intézet Könyvtárának könyvtárosával.
- Mióta dolgozik könyvtárosként, mik a tapasztalatai?
- 25 éve dolgozom könyvtárosként. Sosem dolgoztam nagy közművelődési könyvtárban, így a tapasztalataim is különböznek az övékétől. A pedagógiai szakkönyvtár olvasói elsősorban pedagógusok, és leendő pedagógusok, illetve valahol tanulmányokat folytató felnőttek. Nálunk nem jellemző a hagyományos értelemben vett lopás pedig nincs beléptető rendszerünk.
- Ez azért igen szép eredmény a nagyobb könyvtárak hiánylistái mellett. Hogy alakult ki ez a jól működő „biztonsági” rendszer? Mi az, ami ezt a könyvtárt jellemzi ebből a szempontból?
- Mivel egyedül dolgozom a könyvtárban, így minden olvasót igyekszem egyedi bánásmódban részesíteni – ha sokan vannak egyszerre, akkor meg ráérnek egymásra figyelni, míg sorra kerülnek. Nálunk inkább az fordul elő, hogy kikölcsönzi az olvasó a neki létfontosságú, csak nálunk és csak egyetlen példányban meglévő szakirodalmat, és nem hozza vissza. Sőt el sem érhető többé. Megváltozik az e-mail címe, a telefonszáma, még a lakáscíme is. Természetesen nem ez a jellemező, de előfordul. Ilyen helyzetekre nagyon jók az úgynevezett „megbocsátás napjai” bár nem elegen élnek vele – legalábbis nálunk!
- Mi a véleménye a könyvtári könyvek eltűnéséről?
- Az, hogy a könyvtárakból eltűnnek könyvek, szerintem érthető. (S itt most nem azokra a tolvajokra gondolok, akiknek ez a szakmája, vagy „betegsége”, hogy lop, ahol tud.)
Arra a helyzetre gondolok, hogy a mai könyvtárak mellett nagyon kevesen engedhetik meg maguknak, hogy mindent megvásároljanak, ami a szívük vágya, vagy ami a munkájukhoz, tanulmányaikhoz kell. S hogy azt a könyvtárnak is ki kellett fizetni, hogy másnak is szüksége lenne rá… ez erkölcs, és értékrend dolga. Ezen a téren meg sajnos akadnak hiányosságok az élet más területén is. Én annyit tehetek a jelenség ellen, hogy minden olvasóra mosolygok, mindenkihez kedves vagyok, hátha az én kedvemért vissza is hozza, amit elvisz (:
