A sport és a pénz
Nagy változások történtek Kecskemét sportjában az idén. Hiszen a három népszerű sportágban – a labdarúgás, a kosárlabda és a kézilabda – NB I-es csapataink vannak. A városi finanszírozás is változott ennek köszönhetően. A közgyűlés már korábban kiemelten kezelte a kosárlabdát és labdarúgást, 70, illetve 50 millió forintos támogatással. A kézilabdát pedig, immár több mint 20 millió forinttal dotálja. Örömteli változás az is, hogy szeptembertől városi sportiskola működik, ahol az utánpótlás nevelése szervezett keretek között, és ami nagyon lényeges, elkülönített finanszírozással történik.
A fentiek ismeretében, messziről és kívülről nézve jogos lehet a kérdés, hogy miért elégedetlenek mégis az egyesületek? Azért, mert a támogatás mértéke így jóval kisebb lett a többi sportegyesületnél. Vagyis az említett három sportágat a többi kontójára támogatják kiemelt szinten. Lehet persze azon vitatkozni, hogy a város elegendőt költ-e a sportra, és az adott sportágak sokat kapnak-e vagy sem, de van néhány olyan kérdés, amelyekkel szembesülnie kell Kecskemét vezetésének. Elsősorban azt a kérdést kell tisztességgel megválaszolni, hogy mi a fontos a sport támogatásában. Az, hogy népszerű sportágakat támogasson, vagy élversenyzőket, tömegeket, diáksportolókat?
Mind fontos terület, de az arányokat jól kell kitalálni. A sportot támogatni azért fontos mert jó helyen tudhatjuk a fiatalokat, nem csak az egészségük, hanem nevelésük miatt is. Fontos, hogy sokan sportoljanak, és ehhez sokszínű sportélet kell. Kellenek a húzó csapatok is. Nem olyan elvetemült gondolat az, hogy „fejkvótát” kapjanak azok a sportágak, amelyek korosztályos válogatottakat nevelnek. A sportiskola nem tudja megoldani önállóan az utánpótlás nevelést. Ott, ahol nincs fogadó felnőtt egyesület, ott kinek nevelnek? A fővárosi kluboknak? Ráadásul a sportiskolában is a kezdet gyermekbetegségei mutatkoznak. Nem egységes a finanszírozás, olyan sportágak kapnak nagy pénzeket, amelyek mögött nincs szinte semmi. Félő hogy a város pénzének egy része lyukas kalapba került.
Az egyéni sportokat tekintve köztudott, hogy birkózó, cselgáncsozó, ökölvívó és atlétikai szakosztályok képesek voltak saját olimpikonokat nevelni, mert van megfelelő szakember gárdájuk. Ők nem érdemelnének többet a közös pénzből?
Kérdésekből tehát, nincs hiány. Éppen ezért, a város vezetőinek le kellene már ülni a sportvezetőkkel, megkeresni a válaszokat, meghatározni a főbb elveket. Talán nem lenne olyan nehéz, csupán fel kellene vállalni, hogy mi a fontos Kecskemétnek, és mi nem.
