Érseki mise a kommunizmus áldozataiért
Dr. Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek celebrálta a szentmisét február 25-én Dunapatajon a kommunizmus áldozataira emlékezve. Honlapunk - gondolván azokra a Kedves Olvasókra, akik nem lehettek ott - közzé teszi az Érsek Úr beszédét.
Krisztusban Szeretett Testvéreim!
1925-ben Tyihon, moszkvai pátriárka, - akit nemrégiben szentté avatott az ortodox egyház -- haldoklott: ő már átélte a kommunizmus első hullámát Oroszországban, amikor nem ezrével, hanem százezrével ölték meg a keresztényeket, akkor ezt mondta egyik utolsó szavában:\" Az éjszaka hosszú és sötét lesz!\". Előre látott vagy hetven évet, amíg az a lelki sötétség és éjszaka borult a világ egyik tájára, amíg a kommunizmus, mint istentelen ideológia szedte a lelkek és az életek áldozatait.
Ma rájuk emlékezünk. Itt Dunapatajon, de itt a Duna-mentén Solton, Kalocsán, Kecelen már nagyon korán 1919-ben megmutatta igazi arcát a kommunizmus. A maga véres valóságát. Az áldozatok között van a keceli káplán is, akit lelőttek, és a plébános is épp hogy csak el tudott menekülni. Az érseki palotában még mindig látható a nyoma a \"lenin-fiúk\" garázdálkodásának, amikor törtek, zúztak, a képeket hasogatták szuronyos puskáikkal. Megalázták a kalocsai érseket. Miután Kalocsán is elvégezték a hóhérmunkát, 19 embert fölakasztottak, az érsekség dísztermében nagy lakomát csaptak. Teljesen kifordultak magukból azok az emberek, ezek a pribékek.
Mennyi minden történt később, majd pedig az itteni kommunizmus idején. Igaz, a végén már megszelídült, és sokan sajnos nosztalgikusan emlékeznek rá, de ha az igazi valójával szembesülünk, akkor rá kell jönnünk arra, hogy egy csöppet sem volt különb, mint a nácizmus. Ellenkezőleg, még több halottja volt, mintegy 100 millió világszerte. Hogyan jutott ide az emberiség?
Ennek nemcsak gazdasági okai voltak. Volt ténylegesen elnyomott proletariátus. De az a proletariátus már istentelenné lett nevelve, materialistává, és erőszakossá. Hiszen az egyik ideológiai elmélete volt a kommunizmusnak az osztályharc, amikor arra késztettek embereket, hogy másokat öljenek meg. Volt olyan kommunista vezér, akinek az volt a jelmondata: Inkább kilenc ártatlant öljünk meg, mint egy osztályellenség elfusson.
Megtörtént az is, hogy a gyermekeket fölbéreltek arra, hogy jelentsék föl a szüleiket. És ez ilyen gyereknek szobrot emeltek a Szovjetunióban, odamentek a pionírok az úttörő avatásra. Gyerekkortól teljesen, minden addigi erkölcsi rendnek ellene mondtak, a szülő iránti szeretetnek, tiszteletnek, az emberségnek. És lehetne ezt így folytatni. De ott, ahol az Istent megtagadják, ahol az ember materialistává válik, ott szinte törvényszerű következmény az, hogy elembertelenedik, elállatiasodik. Ennek nagyon sokan lettek mártírjai.
Mi keresztények nem gyűlölködéssel akarunk válaszolni. Prohászka Ottokár, akit oly sokan támadnak mostanában, - amikor leverték a kommünt, - akkor kiadott egy körlevelet: Mi nem lehetünk olyanok, mint a kommunisták. Mi nem válaszolhatunk vissza terrorral, - mondta a nagy püspök, mert ez nem megoldás. Az ellenségeskedésnek van egy ördögi köre, ha abból valaki nem szabadul ki békességes lelkülettel, az önmagát generálja. Ezért is, de a mi Urunk fölszólítása szerint is, óvakodnunk kell a gyűlölködéstől. Bár világosan és tisztán kell látni, hogy a kommunizmus által ütött sebek nem gyógyultak még be. Még olyanok is, akik nem szenvedtek kifejezetten börtönt, vagy más erőszakos cselekedetet, olyanok is viselik magukon.
Kalocsán rendszeresen tartok bibliaórát, talán ide is eljut valami a TV. közvetítésből. Nekem többen mondták: Azért nem szeretnek eljönni, hanem inkább megnézik a Televízióban, mert nem szeretnék, hogy ha valaki látja őket ilyen vallásos továbbképzésen. Ez annak a következménye, hogy az emberek féltek. Nem mertek mutatkozni olyan társaságban, ahol a hitüket meg kellett volna vallani, hiszen üldözték érte korábban őket, vagy szüleiket. Ez még mindig benne van az emberek génjeiben, és ezt visszük tovább: a kommunizmus sok-sok sebét, nemcsak ezt a félelmet, hanem a ki nem beszélt fájdalmakat.
Amikor azt mondták a gyermeknek: Tudod, az iskolában is mondanak valamit, de az az igaz, amit mi mondunk. De amit mi mondunk, arról ne beszélj senkinek. Ne beszélj, mert annak súlyos következményei lehetnek. Így nőtt föl nem is egy generáció, hogy nem merte kimondani hitét, az igazát.
Azután jött a kedvezményezett világ, amikor már teljesen átmosták az emberek lelkét, agyát, egy kis juttatásért, odaadták egy tál lencséért az örökséget. Ennek a következményét tapasztaljuk, amikor már nem érdekli az embereket már semmi, apatikussá váltak.
A pillanat számit már csak, a fogható, amit meg lehet enni vagy birtokolni. Ez mind ennek a következménye. Mi azért vagyunk itt, hogy most azokért imádkozzunk, akik meghaltak. Istentől kérve számukra a bűneik bocsánatát, az üdvösséget. Mert akik ha hitükért haltak meg, azokban Krisztus szenvedett. Ne felejtsük el, hogy hatmillió áldozata van ennek az elmúlt időszaknak, akik, kifejezetten a hitükért haltak meg. Nem azért, mert túl gazdagok voltak, a kuláklistára, vagy valami hasonlóra kerültek, hanem kimondottan a hitükért ölték meg.
Nem mint, hogyha a többi embernek a halála nem lenne fájdalmas. Ahogy szent Pál apostol elmondhatta azt, hogy \"kiegészítem testemben mindazt, ami hiányzik Krisztus szenvedéséből\", mert Krisztus azonosítja magát az érte szenvedő emberekkel, akkor itt is folytatódott Krisztus kálváriája, keresztútja. Ezért illik ez a mai naphoz, a bűnbánati időhöz, Krisztus szenvedésének idejéhez a kommunizmus áldozataira való emlékezés, az értük való imádság. De az ellenségeinkért is imádkozunk, hogy bocsáss meg nekik, mert nem tudták mit cselekszenek.
Mindszenty bíboros börtönébe egy olyan képet tudott becsenni és őrizni, amin egy töviskoronás Krisztust ábrázolt ezzel a fölírással: Devictus vincit, a legyőzött győz. Akkoron senki sem gondolta, hogy győzni fog a töviskoronás Krisztus, hogy véget ér ez a pusztító ideológia. Szinte kilátástalannak hittük, hogy még életünkben megszűnjék, és a Legyőzött győzött. Megvannak a mai idők problémái ugyanúgy, de talán annyiban más, hogy jobban elmondhatjuk a gondolatainkat, hitünket megvallhatjuk. Bár vannak olyanok, akik ezt sem nézik jó szemmel, de nekünk ne szabad félni, mert a Legyőzött győzni fog. Véglegesen is győzni fog minden istentelen hatalom fölött.
Megengedte Isten ezt a szenvedést próbatételként. A pusztába elvonuló Jézus is kísértést szenvedett. A kísértés másik neve: próbatétel. Mi magunk is próbára vagyunk téve hitünkben számtalanszor. Amikor azt mondjuk: Ne vígy minket a kísértésbe, akkor igazában nem azt mondjuk, hogy Isten visz bennünket a rosszba, hanem megengedi a próbatételt. Azt kérjük tőle, hogy ebben a próbatételben el ne essünk. Ha elestünk volna, legyen erőnk fölkelni. Pontosan erre utal a bűnbánat.
A hamvazás, ami beszédes jele a bűnbánatnak, és beszédes jele annak, hogy az életünk elmúlik és számot kell Isten előtt adnunk. Ezzel a lelkülettel vegyünk részt a mostani szentmisén, amikor a kommunizmus áldozataiért, a százmillió halottért imádkozunk, kérjük számukra Isten irgalmát és a mi lelki sebeinknek a begyógyulását. Azt ne felejtsük el, hogy az út végén a keresztre feszített Krisztus föltámadt. Most a hamuval keresztet rajzolunk homlokunkra, nagypénteken a kereszt Halottját ünnepeljük, aki azonban föltámadt.
Jézus mondja: hogy bízzatok, én legyőztem a világot. A bűnös világot, mert Isten valóban azért küldte hozzánk Fiát, hogy a bűntől és a haláltól megszabadítson bennünket. Így vegyünk részt, így imádkozzunk. És a fejünkre hintett megszentelt hamu intsen bennünket bűnbánatra, Isten előtti meghódolásra, és egyfajta üdvös félelemre késztessen, ugyanakkor fölszólítson bennünket, hogy térjünk meg és higgyünk az üdvösség jó hírében. Amen