30 éve jelent meg II. János Pál első enciklikája
Azt akarjuk, hogy e válaszunkról most minden
megkülönböztetés nélkül mindenki tudomást szerezzen; így akarjuk
kifejezni, hogy szolgálatunk – mely a Péter utódává és Róma püspökévé
választás elfogadása után különleges kötelességünk lett – a
Megtestesülés elsődleges és alapvető igazságához kapcsolódik.”
Karol
Wojtyla krakkói érsek már a II. Vatikáni Zsinat idején aktív szerepet
vállalt a dekrétumok kidolgozásában, különösen azon a területen, amely
az egyház jelenlétét érintette a mai társadalomban. A „Krisztus –
egyház – világ” háromszögében gondolkozott, amelyben Krisztus mint az
emberek Megváltója, az egyház mint a népek világossága (Lumen gentium)
jelenik meg. A társadalmi és kulturális valóság Latin-Amerikában és
Nyugat-Európában, valamint az emberek korlátozott szabadsága a szovjet
tömbben olyan tendenciák megjelenéséhez vezettek, amelyek mellőzték
Krisztust és a „párt vallásával\" akarták helyettesíteni őt.
Wojtyla
bíborosnak a II. Vatikáni Zsinaton szerzett tapasztalatai jelentős
hatással voltak a lengyel egyházra. 1972-ben a krakkói egyházmegyei
szinóduson is előkerült a „Krisztus – egyház – világ” háromszög. Ebben
a keretben különös hangsúlyt fektettek a világiak és Krisztus üdvözítő
szerepére, amely az egyház missziójának célja a társadalom java
érdekében.
Megválasztásakor 1978. október 16-án II. János Pál
első szavaival is Krisztust mint az emberek megváltóját hirdette: „Ne
féljetek! Nyissátok ki, tárjátok szélesre a kapukat Krisztus előtt.
Krisztus tudja, hogy mi lakik az emberben. Ezt egyedül csak ő tudja! Ő
az emberek megváltója.\"