Bácskai zarándoklat a ferences rend 800. évfordulója alkalmából - Képgalériával
Képgaléria
A Porta Egyesület nagy sikerű rendezvénysorozata, a Ferences Akadémia legújabb programja volt a tegnapi bácskai zarándoklat. A remek programokhoz szerencsére gyönyörű idő is társult, így a jókedvű zarándokok sikeresen teljesíthették útjuk minden állomását.
A hajnali meglepetés kávéval feldobott indulást követően elég hamar megérkeztünk a tompai határátkelőhöz. Miután mindenki fényképét többszörösen megnézték a határőrök, továbbindulhattunk zarándoklatunk első állomása felé, Topolyára. Itt felvettük Pastyik Lászlót, aki elkísért minket utunkon. A következő állomásunk a bácsi ferences templom és rendház volt. A város a középkori Magyarország egyik egyházi és kulturális központja volt, több országgyűlés színhelye. A ferences templomot – a Historia Domus tanúsága szerint 1169-ben építették – tudtuk meg a ferences atyától, aki bemutatta a rendházat. Az építkezéshez a helyben égetett téglát a Mecsekben fejtett (a Dráván és a Dunán leúsztatott) kővel kombinálták. Az épületfát Erdélyből hozták: a Maroson, majd a Tiszán úsztatva, Titeltől pedig ökrös fogatokon szállították. A tatárjárásban elpusztult a templom és a rendház, az újjáépítés során csak a torony és a szentély maradt meg eredeti formájában; a hajórészt gótikus stílusban építették újjá. Zarándoklatunk emlékeként egy koszorút helyeztünk el a templomban, majd elindultunk a következő állomásra, a bácsi várhoz. Itt fogyasztottuk el ebédünket, az ódon várfalak alatt, szikrázó napsütésben élvezve a szellő simogatását és szendvicseink apadhatatlanságát. Miután testileg és lelkileg egyaránt feltöltődtünk, s emlékkoszorúinkat is elhelyeztük – a Porta Egyesület és Dr. Bábel Balázs kalocsa – kecskeméti érsek nevében -, továbbindultunk a bogyáni pravoszláv kolostorba. A kis kolostor bája mindenkit magával ragadott, az idegenvezetés után itt is elhelyeztük emlékkoszorúnkat, majd folytattuk utunkat Doroszlóra, a Szentkúthoz. Ez volt zarándoklatunk utolsó állomása. Nagy örömünkre a kút működőképes volt, jéghideg frissítő vízzel ajándékozott meg minket, fáradt zarándokokat. A Mária szobornál közös énekkel, mécsesekkel és koszorúval zártuk utunkat. Testileg elfáradva, de lelkiekben teljesen feltöltődve indultunk haza, Kecskemét felé.
