Levél Böjte Csaba atyától: nagyon szép élményben volt részem Szászvároson.
Képgaléria
Kedves Testvéreim!
Nagyon szép élményben volt részem Szászvároson. A kedves kilencvenegy éves Antal atya megfogta a kezemet és kivitt a kertbe, egy virágzó cseresznye fához, és mosolyogva arra kért, hogy fényképezzem le ezt a fát. Kérdően ránéztem,ö meg huncutul azt mondta, hogy lám még nyolcvanhét évesen sem fölösleges kimenni a piacra, gyümölcsfát vásárolni és elültetni, mert ugye milyen szép?
Néztem a kis fát és szívem megtelt Húsvéti örömmel. Antal atya keresztülment, a kommunizmus minden rémségén, egyetlen ujját tudja csak mozgatni, és mégis a reményről beszél. Egészséges, székely humorával megcsipkedi azt, amire ráfér egy kis kritika, de én tőle még siránkozást, nyafogást nem hallottam. Írja a verseit, ülteti a fákat, mint egy megfontolt tűzhányó ontja magából a reményt, a jókedvet mindenkire.
Antal atya nagyon szép a virágzó cseresznyefád! Nagyon szép, hogy kilencvenegy évesen te nekem nem a sebeidet, aggodalmaidat mutogatod, hanem az általad ültetett cseresznyefa virágait, és olvasol melléje őszinte, igaz verseidből. Persze hogy te is tudsz a világunkat sújtó gazdasági krízisről, a gondokról, melyek sok családot összetörnek, tudom, hogy minden egyes lépésed kortól, nehézségektől eldeformálódott lábaidon fájdalommal jár, és akaratodnak nem engedelmeskedő ujjaiddal nehéz leütnöd írógéped billentyűit, megfogni az ásó nyelét, és mégis megteszed. Teszed, mert te az élet, a remény, a feltámadás papja vagy.
Szeretettel kérlek, hogy imádságos szeretettel áldd meg ezt a világot, áldd meg gyermekeinket, öntözgessed tovább szavaiddal, írásaiddal népünk nagy családját, hogy mi is olyan szépen virágozzunk, nyíljunk, akárcsak az általad ültetett cseresznyefa.
Arra kértél ,hogy tolmácsoljam Húsvéti jókívánságaidat, megteszem, és szeretettel csatlakozok szavaidhoz. E pár gondolattal minden kedves ismerősömnek azt üzenem, hogy ne hátráljatok meg a nagypéntekekben, a fájdalmakban, hanem Istenben bízó lélekkel ültessük el a magunk kis cseresznyefáját, írjuk meg a magunk Istent dicsérő verseinket, mert nem a siránkozás, hanem a virágzó cseresznyefa teszi szebbé a világunkat.
Szeretettel, cs. t.
