Úttalan utakon
A téli depresszió legjobb ellenszere a testmozgás. Legalábbis ezt állítják a szakemberek. A Porta Tv körkérdéseiből kiderül, sőt a saját szemünkkel is meggyőződhetünk arról, hogy rengeteg embert vonz a természetbe a jó idő.
Napsütéstől megrészegült fiatalok heverésznek a parkok füvében, kutyát sétáltató nénik bandukolnak az utcán. Ám néha velőt rázó sikolyok is felszállnak a járdákon sétálgatók ajkáról, mikor egy-egy száguldó biciklis rájuk hozza a frászt.
Magam is a riogató biciklisek táborát gyarapítom, nem vagyok rá büszke, de igaz ami igaz, nincs sok választásom. Ugyanis kevés a kimondottan biciklisek számára fenntartott út. Főbb útvonalak mentén találhatunk jó széles járdákat, amire felfestettek egy elválasztó vonalat, de ezt szinte senki nem veszi figyelembe, ugyanúgy kell szlalomozni a gyalogosok között, mint máshol. Másik lehetőségünk, hogy az úttesten tekerünk, viszont ez a magyar autós kultúrát figyelembe véve öngyilkos vállalkozás.
Elég jelentős probléma az is, hogy bicikli út ide, járda oda, az utak olyan rémes állapotban vannak, hogy szinte havonta kell foltozni a kereket a defektek miatt. Ha pedig az úttesten közlekedik a drótszamaras delikvens, akkor számolhat azzal, hogy egy váratlan és kiszámíthatatlan másodpercben nyomtalanul eltűnik egy út széli kátyúkban, vagy elakad a kereke egy megsüllyedt csatornatetőben.
Mi lenne a megoldás? A járdától fizikailag is egyértelműen elkülönülő bicikli út. Európában- amire oly szívesen hivatkoznak városatyáink, hisz ez egy olyan város, „amit nem tört meg a gazdasági válság”- mindenhol így vannak kialakítva a kerékpár utak. Hasonlóval a Petőfi Sándor utcán találkozhatunk, ott például egyértelmű, hogy hol a gyalogos, és hol a biciklis helye. Ilyen utakra lenne szükség az egész város területén, főleg olyan helyeken, ahol a szokásosnál is nagyobb a gyalogos forgalom. Vagy ott, ahol például a buszról leszálló emberek egyenesen a biciklis elé lépnek: Margaréta Otthon előtti buszmegálló, vagy a Non-Stop Hamburger melletti buszmegálló, a Katona József Gimnázium előtti megálló, stb. Ha a város egy-két fölösleges kiadás helyett inkább a bicikliseket segítené a közlekedésben, sok probléma mérséklődne.
Sok, kisebb gyerekes család indulna meg kerékpáron a városba, ha nem kellene attól félniük, hogy a gyereket elüti az autó, mert arra kényszerülnek, hogy az úttesten tekerjenek, vagy nem félnének attól, hogy szlalomozni kell a tömegen keresztül.
A városnak, a sok hiányosság mellett, erre a problémára külön oda kellene figyelnie, hiszen a parkolási gondok, a légszennyezés, a sok autó a városban, mind olyan probléma, amit lehetne oldani azzal, ha minél többen pattannának két kerékre. Az egészségről már nem is beszélve.
