Föld napi kisfilm az élményekről
Hűvösen indult a szerdai nap, elkélt a kardigán. Nyugdíjasok hada sorakozott a Katona József Színház előtti buszmegállóban, és nem a helyi a járatra vártak. Az izgatott csapat azt a buszt várta, mely elviszi őket Szalkszentmártonba, hogy ezzel kezdetét vegye a Föld napja programsorozat, és melynek első állomása ez a piciny település, ahol annyi szép Petőfi gondolat szaladt rímekbe.
Petőfi az Alföld költője, mindig hangoztatta, hogy mennyire szereti, s hogy ezt vallja otthonának. Mi sem lehettünk hálátlanok a sok szép versét, elzarándokoltunk hát a szalkszentmártoni Petőfi házba.
A fogadtatás nem is lehetett volna szívélyesebb, de igazán a mi szívünkhöz is a gyomrunkon át vezet az út. Ezt sem hagyták figyelmen kívül házigazdáink, és ropogós, igazi, kemencében sült lángossal lakatták jól a csapatot. Felesleges lenne részleteznem a sós, sült ízt, és a gőzölgő illatokat, úgysem tudnám hitelesen leírni...finom volt!
Miután teli hassal, és telve élményekkel elhagytuk ezt a kis települést, ahol semmivel össze nem hasonlítható nyugodt hangulat uralkodik, nekivágtunk az útnak, Tass felé.
Ha már a gyomrunk jóllakott Szalkszentmártonban, most a szemünk is jóllakott a tasi duzzasztó zsilipnél elterülő táj szépségében. Ameddig a szem ellát, zöldellő erdő, nyíló virágok, és persze a zubogó víz, ami egy jó fürdőzés reményével kecsegtetett, miután a nap már a pulcsikat és kardigánokat is a felesleges ruhadarabok sorába alacsonyította. Ám a fürdőzés elmaradt, helyette mindenki kesztyűt húzott, zsákokat fogott, és nekivágott egy egy töltésoldalnak, ki-ki a maga erőnlétének megfelelően.
A szorgalmas munka megérdemelt jutalma ként már készült a birkapörkölt, Orosz József bográcsában, amit természetesen sok szafttal, krumplival, savanyúsággal be is kebelezett mindenki.
A Porta Tv stábja is elkísérte az aktivistákat, minek következményeként megszületett ez a kisfilm. Kérem nézzék szeretettel.
