Pünkösdhétfő története - versajánlóval
Képgaléria
Pünkösd napját, azaz a Szentlélek eljövetelét és egyben az egyház megalapítását a keresztény világ vasárnap - a húsvét utáni ötvenedik napon - ünnepli. Pünkösdöt a keresztény egyház születésnapjának is tartják. Az evangélium szerint ugyanis Krisztus mennybemenetele után az apostolok, Mária és a legközelebbi tanítványok közösen ünnepeltek: Szent Péter prédikációját követően sokan megtértek, belőlük alakultak az első keresztény gyülekezetek.
A katolikus egyházban a II. Vatikáni zsinat liturgiareformja szerint a pünkösd az ötvennapos húsvéti ünnepkör ünnepélyes befejezése. Korábban, a II. Vatikáni Zsinat előtt pünkösd vigiliáját (az 5. századtól) és pünkösd nyolcadát (a 7. századtól) is külön megünnepelték. Bár pünkösdhétfő a zsinati liturgiareform bevezetése óta már nem külön egyházi ünnep, a nyugati országokban - és 1993 óta Magyarországon is - ünnep.
Pünkösdhétfőn szeretettel ajánljuk olvasóinknak Reviczky Gyula versét.
Reviczky Gyula: Pünkösd
Piros pünkösd öltözik sugárba,
Mosolyogva száll le a világra.
Nyomában kél édes rózsa-illat,
Fényözön hull, a szivek megnyilnak.
Hogy először tünt fel a világnak:
Tüzes nyelvek alakjába\' támadt.
Megoldotta apostolok nyelvét,
Hirdeté a győzedelmes eszmét.
Piros pünkösd, juttasd tiszta fényed\'
Ma is minden bánkodó szivének,
Hogy ki tévelyg kétségbe\', homályba\':
Világitó sugaradat áldja.
Habozóknak oldjad meg a nyelvét,
Világositsd hittel föl az elmét.
Hogy az eszme szívből szívbe szálljon,
Diadallal az egész világon!
Piros pünkösd, szállj le a világra,
Tanits meg uj nyelvre, uj imára.
Oszlasd széjjel mindenütt az éjet,
Szeretetnek sugara, Szentlélek!
