Parlagfüves sétálópark: ki a gazda, hol a gazda?
Képgaléria
A civil szervezetek nagyon szeretik az Egymilliomodik hektár emlékerdőt. Gyakran ott szervezik meg a közösségi takarítást, az öntevékeny szemétgyűjtést, gazalást. Úgy tűnik, hogy ismét ráfér a civil segítség erre az újra csak elhanyagolttá lett kedves, sétáló térségre. Fotóriporterünk alkotásai jól bizonyítják ezt. Az az Önkormányzat, amely hivatalból súlyos százezreket vet ki büntetésként polgáraira – jogosan! – ha a területükön parlagfüves fertőzés nyomai látszanak…
Nos ugyanez a szervezet eltűri, hogy a saját felügyelete alatt álló dísz-emlékerdőben virágozzék a gyom?. Ugye milyen bántó ellentmondás? Sajnos, mégis ez van. És akkor azt is hozzátehetjük: elgondolkodhatnának azok, akik mulasztással veszélyeztetik a kecskeméti polgárok egészségét. Információnk szerint több száz szociális közmunkás dolgozik a városban, tehát lenne munkaerő, csak odafigyelés, szakértelem és elkötelezettség kellene. De az erdő fenntartását bármelyik szakmai vállalkozó elvállalná, a lakáj sajtó támogatására költött százmillió töredékéből is. Csak hát arra a kérdésre, hogy mi ér többet, eltérően válaszolnak a hatalom emberei és az egyszerű állampolgárok. Sokaknak a tömjén füst kedvesebb, mint a felelős együttmunkálkodás.
