A BAUMAX – KÖLTŐI TÁJ: gaz, szenny a múlti hátsó portáján
(PORTA BLOG) Bejelentőink időnként zavarban vannak, amikor az elhagyatott gazos, szemetes térségekről számolnak be. Gyakran nehéz megállapítani, hogy ki a gazda? Az egykori Zománc- és Kádgyár mögötti, vasúti sínekkel átszabdalt, több hektáron területtel is ez a gond. Valószínűleg a MÁV is bűnös!, de nem esik messze e térségtől a BAUMAX – a többi között – kertápoló, -művelő eszközöket is forgalmazó multi/nagyágyú nagyáruháza, és a volt Zománc- és Kádgyár sem. Annyi biztos: a terület látványa József Attila verseit idézi. Az annyiszor megénekelt külvárosi slomot, elhanyagolt ipari, vaspályás tájat. Igazi fészkelő otthona ez a vidék (és jó néhány ilyen nagy kiterjedő terület van még városunkban!!!) a pusztító gyomoknak, a betegségeket okozó növényeknek. Az élelmesebbek felfedezték és hulladéklerakó helynek használják.
Ezek a lepusztult terek, posztindusztriális terrénumok otthont kínálnak a krimi történetekbe illő históriáknak. A drogosok, a prostituáltak, a csavargók búvóhelyévé válnak. A város vezetői, illetve a köztisztaságért felelős cégek sokat tehetnének azért, hogy változzon a helyzet. Keressék meg a tulajdonosokat, a mulasztókat, a fő bűnösöket. Szeretnénk, ha a BAUMAX is figyelne a környezetére. Ne a jó hírű cégé a terület, de ő az egyik legközelebbi szomszéd. A tetemes profitjából éppenséggel áldozhatna a küszöbnél távolabb eső környezete megvédésére is. Jobban szeretnénk, vagy inkább így: ezért legalább szeretnénk.
