Csépáról elszármazott papok jubileumi találkozója
Képgaléria
Különleges ünnep volt Csépán Szent Jakab apostol búcsúnapján.
A tiszazugi település apraja nagyja hetek óta készült a nagy találkozásra. Négy papjuk, - akik Csépáról indultak – jött vissza, haza, hogy jubilánsként, új misésként ismét találkozzon gyermekkorával, indíttatásával, a lélek forrásvidékén.
Talán a legkülönlegesebb hazatérő Dombi Ferenc atya volt, aki rubintmisés. Jóval túl a kilencvenen messziről, a szlovákiai Ipolynyékről jött. Szülőfalujába elhozta az ipolynyéki magyar ajkú híveket is. Az oltárhoz állt nemes szolgálatra Varga István nyugalmazott péceli plébános is. Mons. Dr. Pintér Gábor, az egyetlen magyar vatikáni diplomata, aki jelenleg a párizsi nunciatúra vezetője szintén csépai pap. Ott volt Varga Sándor újmisés, aki a fölszentelés illetve a primicia után majd Szolnokon kezdi papi szolgálatát. Megható volt a hívek ragaszkodása. A keresztelő kúthoz négy meggyújtott gyertyát állítottak, szimbolikusan így is kifejezve, hogy az anyaszentegyház kötelékébe azon a helyen kaptak fölvételt az Úr emberei. A legfiatalabb, Varga Sándor mondhatta a homiliát. Kiemelte, hogy milyen erősítő és segítő a papi, kispapi életben, amikor valaki tudhatja, hogy kitűnő paptestvérei vannak, olyanok, akik teljes életüket átadták hűségben Krisztusnak. Sajnálatos dolog, hogy ez a kis falu - bár milyen kitűnő embereket adott az egyháznak, szenved az elhagyatottságban. Szegénység, mélynyomor, romok mindenfelé. Talán a templom és környezete az, amely a szebb korokat idézi. Önmagát megmutatva hitet kínál, hogy lesz még magyar föltámadás.
