Izsákra érkezett a 15 millió forint
Játszani jó. Nyerni még jobb. Sörösék, a Bors Póker játékának fődíjasai korábban is tudták ezt, de vacsorautalványnál többre még nem vitték. Amikor néhány napja postára adták a lapunkból kivágott kártyákat, akkor sem hitték, hogy hamarosan látogatójuk lesz. Olyan látogató, akinek igazán örülni lehet.
Nagyon örültem volna, ha nyerek százezer forintot a Bors Pókeren – mondja Sörös Józsefné, Erika, miután átvette a főnyereményről szóló hivatalos értesítést –, de arra álmomban sem mertem volna gondolni, hogy az enyém lesz a fődíj. Ám ezt is csak azután mondta, hogy tisztáztuk, mi nem attól a csomagküldő direkt marketinges cégtől jöttünk, amelyik állandóan küldi a leveleket, hogy megnyerték a fődíjat, aztán újra meg újra csak a nagy semmi lesz a folytatás.
Párja, József a világ legrendesebb férjei közül való, merthogy jó tíz percen keresztül várta velünk házuk kapujában a gyógyszertárba elszaladó feleségét, de egyszer sem kérdezte meg, hogy tulajdonképpen miért is keressük mi az ő aszszonyát. Aztán Erika érkezése után, mikor kiderült, hogy övék lett a 15 millió forint, már mosolygott ő is derekasan. Erika az, aki hamarabb ocsúdik, és a gyakorlati oldaláról kezdi nézni a dolgokat. Végre be lesz pucolva a ház, meg belül is javíttatni kell – sorolja, és valóban, az izsáki, városszéli utcában álló épület már jó néhány éve várhatja, hogy végre befejezzék. Kívül a vakolás után elfogyott a pénz, színezésre már nem jutott, és az évek során belül is megérett már egy alapos felújításra.
– A ház lesz az első – ismétli meg Erika –, aztán jönnek a gyerekek. A legnagyobb 19 éves, a középső 16, a legkisebb fiunk pedig 13 éves. Mind tanulnak még, a nagylány még az érettségi után is továbbmenne.
Erika és József is azt meséli, hogy ők rögtön az általános után abbahagyták a tanulást. Erika nem szerette az iskolát, örült, hogy nem kell többet odajárni, de ma már bánja. Most azt mondja, jobb lett volna továbbtanulni, és akkor óvónő lehetett volna. Józsefet a hétközi kollégium után várta a tanya szabad világa, a lovak, a birkák. Apja sem örült volna, ha az iskolában marad, ő sem nagyon ambicionálta. Így került tíz évre a téeszbe, onnan tizenkét évre a vasúthoz, pályamunkásnak, most pedig magángazdálkodó. Egy hold szántón, fél hold legelőn próbál megkapaszkodni, két lóval, négy birkával. Vállal bérmunkát, ekézi az izsáki szőlőket, elmegy sírt ásni, ha hívják, valami mindig akad, hogy megéljenek. József negyvennegyedik születésnapja pár nap múlva lesz.
A lányok titokban már eldöntötték, mi lenne a jó ajándék, a Bors most aztán a rávalót is elhozta. Ami a tatarozás után megmarad, azt beteszik a takarékba. Három iskolás gyerek mellett mindig van valami költség, amire kell a pénz. Erika azt mondja, ő tulajdonképpen szerencsés: volt már a lottón kettese, sorsoláson kétszer is nyert vacsorautalványt, és annak is nagyon tudott örülni.
Hogy 15 millió mire elég, mennyit is ér valójában, talán még fel sem fogták egészen. Azt viszont, hogy jó helyre került a pénz, én biztosan állíthatom. Most izsáki volt a szerencsés, legközelebb ki tudja, hová vihetjük a jó hírt. Annyi biztos, hogy a Bors ezután is segít azokon, akik olvassák a lapot, és szerencsét próbálnak játékainkon.
