VOSZ, Príma-gála, Széchenyi-kártya, KTE: Beszélgetés Versegi Jánossal
Parádés esemény helyszíne lesz november 26-án a kecskeméti
Három Gúnár Fogadó rendezvényterme. Ez alkalommal ugyanis,
itt rendezik meg a hagyományos Területi Prima Díjátadó Gálát.
Az országos Príma Primissimához hasonlóan, 2005-ben a VOSZ
megyei szervezetei is létrehozták az osztatlan elismerést szerzett
Területi Príma Díjakat, s ehhez a kezdeményezéshez Bács-Kiskun
megye vállalkozói is csatlakoztak. A magánfelajánlásokból
származó, háromszor egymillió forintos díj célja, hogy kifejezze:
a helyi vállalakozói társadalom felelősséget érez a közösségért,
támogatni kívánja a kultúra, a művészetek, a tudomány, a sport
és általában a szellemi élet helyi képviselőit.
- Az idei műsor összeállítására a kecskeméti színház művészei
vállalkoztak. Musical és operett részletek mellett, a Príma Díjra jelölt
Aurin Leánykórusnak és Janza Katának is tapsolhat a
nagyérdemű – tudtuk meg Versegi Jánostól, a Vállalkozók Országos
Szövetsége (VOSZ) Bács-Kiskun megyei szervezetének elnökétől. –Az estegyik különlegességének ígérkezik, hogy az Indul a bakterház című produkció főpróbájáról egy színészcsoport átjön majd hozzánk,
és egy részletet fognak előadni a premier előtt álló darabból, Mikó
Istvánnal az élen
- Közismert, hogy a Területi Príma Díjak odaítélését széleskörű közönségszavazás előzi meg. Hány szavazatra számítanak?
- Körülbelül 60-70 ezerre. Köztudott, hogy ezeknek a voksoknak a birtokában dönt a három megyei Príma-díj odaítéléséről az illetékes grémium, s természetesen ezek határozzák meg, hogy ki kapja a közönségdíjat.
- Az emberek válság idején azt gondolhatják, hogy most a vállalkozók is behúzzák a féket, és bezárják az adakozás bukszáját. Ehelyett most is előteremtették a pénzt, ugyanúgy lesznek különdíjak, fölajánlások…
- Ugyanúgy, mint korábban. Mert a nehéz gazdasági helyzet ellenére, Demján Sándor, a VOSZ elnöke és a megyei vállalkozók is fontosnak tartották, hogy ebben a környezetben is támogassuk a tudomány, a kultúra, a sport jeles képviselőit. Ugyanazok az egymillió forintos nettó díjak lesznek most is, azzal a különbséggel, hogy ezek mellett, a felajánlott tárgyjutalmakat is pénzre fogjuk váltani, és egy alapítványon keresztül forintban fizetjük majd ki. Ez lehet, hogy nem elegánsabb, de mindenképpen praktikusabb, mint a korábbi gyakorlat, hiszen a művészek nagy része is megélhetési gondokkal küzd napjainkban.
- A VOSZ helyi szervezete milyen évet zár? Az eredményeivel ugyancsak kiérdemelne egy Príma-díjat?
- Erről a tagságunkat kellene megszavaztatni. A vállalkozások segítésében volt néhány olyan kezdeményezésünk – különösen az adózás területén -, amit keresztül tudtunk vinni a kormányzaton. Talán nem csak a Széchenyi-kártyának, de a munkánknak is köszönhetően, tovább növekedett az idén a tagságunk, amely ma már meghaladja a hatszáz 600 főt. Különlegesen jó kapcsolatot ápolunk a Kereskedelmi-és Iparkamarával. Ez a két érdekképviseleti szervezet nálunk nem egymással harcol a tagokért, hanem egymást segítve próbálunk működni, megoldásokat keresve a helyi gazdasági élet problémáira.
- Versegi János neve nem csak a VOSZ-nál betöltött tisztsége, vagy Ver-Bau nevű sikeres cége miatt ismert térségünkben, hanem mint a KTE NB I-es futballcsapat társtulajdonosát is gyakran emlegetik. Mi motiválja, hogy pénzét, nevét adja egy focicsapatnak?
- Nekem mindig szívügyem volt a kecskeméti futball. S a KTE sporttörténeti eredményt ért el városunkban, amikor feljutott az irányításunk alatt az első osztályba, s az ötödik helyen zárta az első évadot. Az idei nyártól azonban, sajnos megromlott a kapcsolat a csapat és Szivics edző között. Nem jöttek úgy az eredmények, nem sikerültek a leigazolások. Ezért fogadtuk el a szerb tréner lemondását. Csertői Aurél irányítja ezután a csapatot, a kecskeméti Céh Laci és Erdei Sanyi segítségével. A szakmai átszervezések mellett, a klub gazdálkodását is átláthatóbb formában, cégrendszerszerűen szeretnénk felépíteni az új sportigazgató, Sörös Jenő irányításával. Nincs komoly első osztálybeli futball múltunk, kapcsolatrendszerünk, tapasztalatunk. És kétségtelen, hogy a profizmusba bele kell tanulnunk, de szeretnénk ezt a tudást minél szerényebb tanulópénzzel megszerezni.
