Kőgazdag szarmaták éltek az épülő Merci-gyár területén
A Hun Birodalom egyik településének gazdagságát bizonyító leletekre bukkantak a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat (KÖSZ) régészei a Kecskemét mellett épülő Mercedes-gyár területén.
Kecskemét határában, a Mercedes-gyár építéséhez kapcsolódó ásatások során már több szarmata és Árpád-kori települést feltártak a KÖSZ régészei. Az előkerült leletanyagok révén igen pontosan rekonstruálni lehet az itt élt népek életét, szokásait, most viszont az is kiderült, hogy a helyi közösség a korabeli viszonyok között meglehetősen gazdagnak számított
Minderre egy késő szarmata–hun kori (4-5. századi) település feltárásakor derült fény. A régészek ugyanis rábukkantak egy olyan kemencére, amelyről – a sütőfelület átvágása után – kiderült, hogy készítői kővel rakták ki a platni alatti felületet.
– Ez a gyakorlat, mely a kemence hőmegtartó-képességét növelte, ugyan általánosan elterjedt volt a szarmatáknál, de a korábbi feltárások során szinte kizárólag összetört kerámiaréteget találtunk, míg itt malomkövek és nagyobb, „járólap-szerű” kövek feküdtek szorosan egymás mellett – mondta Wilhelm Gábor, a KÖSZ ásatásvezető régésze.
A kőben szegény Alföldön igen nagy értéket képviseltek a kőeszközök. A szarmaták mindennapi életében nélkülözhetetlenek voltak a kézimalmok, a két darabból álló gabonaőrlő alkalmatosságok. Beszerzésük a korabeli kereskedelem kiterjedtségét tükrözi, a szarmata településeken fellelhető példányok főként az Északi-középhegység területéről származnak.
A Kecskemét mellett feltárt szarmata település egy igen fontos, ősidők óta használatos kereskedelmi út mellett feküdt. – A kemence sütőfelülete alatt talált nagyobb mennyiségű kőzet ilyen célú felhasználása a település átlagon felüli gazdagságát jelzi, melyet a további telepobjektumokból napvilágot látott számos késő római készítésű tárgy, átlagon felüli mennyiségű fémeszköz és jelentős számú késő szarmata kori díszkerámia is jelez. A település valószínűleg a 400-as évek első felében élte virágkorát, úgy tűnik, hogy a 420-as években a Duna–Tisza-közén ténylegesen is megjelenő Hun Birodalomnak az egyik gazdagabb, alávetett szarmata közössége lakhatta – összegezte a tapasztalatokat Wilhelm Gábor.
