JÉZUS KÖSZÖNI, DE NEM KÍVÁN MÉG PÁRTUS HERCEG IS LENNI!
Képgaléria
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) körlevélben emelte fel a szavát a mostanában gyakran elhangzó, széles közönséget mozgósító állítás ellen, miszerint Jézus magyar lett volna, az Egyháznak pedig nem kellene foglalkoznia az Ószövetséggel.
Prof. Dr. Erdő Péter bíboros prímás, a püspöki konferencia elnöke egy, 2007 húsvétján megjelent interjújában úgy fogalmazott: „Ha nem ismerjük a vallási összefüggést az Ószövetséggel és a Krisztus korabeli zsidóság hitvilágával, akkor a kereszténységet sem érthetjük meg… Valódi, nem is csak kultúrtörténeti, hanem üdvösségtörténeti kapcsolat fűzi egybe a katolikusokat a zsidó vallási közösséggel és a választott néppel…”. A bíboros hangsúlyozta, hogy az átlagos hívők is tisztában vannak azzal, hogy Jézus zsidónak született. Vannak azonban olyanok – főként szélsőjobbos-antiszemita körökben –, akik képtelenek feldolgozni a számukra traumatikus tényt, és másfajta származás-elméleteket kreálnak, így például, hogy Jézus pártus herceg volt, ehhez társul a sumér-szkíta-pártus-hun-magyar rokonságba vetett hit, „… és innen tényleg már csak egy apró lépés eljutni oda, hogy ’Jézus magyar volt’.”
Tévedés azt gondolni, hogy ezek a nézetek csak szűk, politikailag torzult csoportokban lelnek táptalajra. Beszédes tény például, hogy például a Mátraverebélyre látogató zarándokok közül olyan sokan kérdezősködtek Jézus és Mária származásáról, állítólagos magyar gyökereiről, hogy a kegyhely Szentkút című lapjában Székely János püspök-teológus írásban cáfolta, hogy Jézus pártus herceg, Szűz Mária pedig ősi anyaistennő lenne.
Székely püspök kifejtette: „Jézusnak Mária és József a héber Jesu nevet adta, ami az ősi Je(ho)sua rövidebb formája. Mária rokona volt Erzsébetnek, aki Áron leányai közül való volt, vagyis a zsidó papi nemzetség tagja… Jézust a születése utáni nyolcadik napon a zsidó törvényeknek megfelelően körülmetélték. A jeruzsálemi templom belső udvaraiba csak zsidó ember léphetett be. Ha a legkisebb kétség felmerült volna, hogy Jézus és Mária nem zsidó, akkor nem engedték volna be őket. Jézust sokan ’Dávid fiának’ nevezték. Ha nem lett volna igaz a dávidi nemzetséghez való tartozása, akkor azt azonnal szemére vetették volna az ellenséges farizeusok és írástudók.” Székely János rámutat: ebből a néhány adatból is nyilvánvaló, hogy Jézus és Mária zsidó volt. Ugyanakkor „a kereszténységnek ez a konkrét történelmisége nem csökkenti, nem sérti az egyes nemzetek fontosságát, kulturális hagyományait. Ellenkezőleg, a krisztusi beteljesedés, az evangélium a világ minden kultúráját felemeli, megtisztítja, beteljesíti” – írja Székely János. Egy másik főpap, Pápai Lajos győri megyéspüspök már 2003-ban szót emelt a „pogány misztikát és a keresztény hagyományt zavarosan ötvöző” tanok ellen, nehezményezte, hogy a keresztény értékrenddel ellenkező újpogány nézetek jobboldali lapokban és műsorokban is teret kapnak. A főpásztor attól is tartott, hogy ezek az írások megzavarhatják azokat a katolikusokat, akiknek hitükről nincsenek értelmiségi szintű ismereteik. Általában is tudománytalan, teológiailag botrányos, horoszkópokkal és okkult szimbólumokkal tömött szövegeknek nevezte ezeket az írásokat, ám figyelmeztetett: a dilettáns elméleteket mégsem lehet szó nélkül hagyni, mert ezek célja egy olyan vallási rendszer kidolgozása, amely köszönő viszonyban sincs a kereszténységgel, sőt, annak leglényegesebb tanításait tagadja. Híveinek tábora pedig nemhogy csökkenne, inkább növekszik.
Erdő Péter bíboros, Győri és Székely püspökök szavát erősíti egyébként dr. Bábel Balázs, Kalocsa-kecskeméti érsek határozott állásfoglalása is, a Kunszentmiklós közelében, Bösztör-pusztán szervezett nagy-nagy pogány-sámán-magyar találkozó alkalmából, 2009. augusztusában. Amelyben, sokadszorra és egészen világosan különbséget tesz sámánizmus és a keresztény tanítás között.
