Borszentelés a Szent Miklós templomban
Képgaléria
Immár hagyomány, hogy december 27-én, János evangélista napján Kecskemét legrégebbi épületében, a Barátok templomában a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegyének megbízottja megáldja a kiforrott friss termést, az új borokat. A Szent Miklós Templom Igazgatósága és a Porta Egyesület Katolikus Munkacsoportja ebben az évben is méltóképpen adóznak eme nemes hagyomány előtt: dr. Bábel Balázs érsek mond áldást a borokra, egyben kérve az Atyát, hogy imádkozzon a fagyban, hó alatt születő rügyekért, a jövő évi termésért.
A szentmise után borkóstolóra invitálják a szervezők a vendégeket a Barátok Templomának udvarán található Porta Díszterembe, ahol a gazdák, pincék vincellérei felszolgálják boraikat, bemutatva kertjük legkitűnőbb termését.
A borszentelés, borünnep története
A magyar népi kalendáriumban december 27-e Szent János napja. A szőlősgazdák ezen a napon bort szenteltetnek, s minden hordóba öntenek belőle egy pár cseppet, hogy boruk meg ne romoljon, a többit pedig elteszik gyógyítószerül.
Azért gyűltek egybe országunk e kitüntetett helyén, hogy Szent János ünnepén, méltó módon tisztelettel illethessék e nemes, ősi mesterség neves honi művelőit, és fáradságos munkájuk palackba zárt gyümölcsét: a lélek italát.
Több ezer évvel ezelőtt is tudták az emberek, hogy a bor az emberi boldogság egyik forrása. Fáradságos munkával ezért művelték szőlőültetvényeiket, készítették a présházakban türelemmel, szorgalommal, tudással a fehér- vagy vörösbort, ami „felvidítja az ember szívét”, ahogyan a Zsoltárok könyvében olvashatjuk. (104:14–15)
A színbor, „a szőlő vére, a mámorító ital” ahogyan Mózes ötödik könyvében (32:14) olvassuk, felszabadítja bennünk, halandó emberekben a jóra való hajlamot, és a mértékkel fogyasztott mámorító ital mindnyájunkat vidámmá, boldoggá teszi, képessé arra, hogy jól s jót cselekedjünk.
A szőlőtő termésében összeforr az égi gondoskodás és az emberi munka. A hívő ember számára mély üzenetet hordoz a szőlőből átnemesült bor: Jézus Krisztus megváltó művének beteljesítése előtt, az utolsó vacsora asztalánál szeretetének és szenvedésének jelét, a kenyér mellett, bor színében hagyta örökül az őt követők számára.
A János-napi borszentelés egy olyan áldott pillanat, amikor a Teremtő szentesíti azokat a nemes alkotásokat, melyeket az Ő segítségével a föld ereje és az emberi tudás, sok-sok verejték és a SZERETET tesz utolérhetetlen, egyedi és felemelő „teremtménnyé”.
