Táncolnak a zenére várva
Képgaléria
Írtunk már néhányszor lapunk hasábjain Borbély Lajosról, aki három és fél évtizedig volt Bács-Kiskun főépítésze, s ez idő alatt jelentős szerepet vállalt térségünk építészeti arculatának alakításában, a falu felújítási, műemlékvédelmi programok megvalósításában. Az is közismert a Kós Károly-díjas, okleveles építészmérnökről, hogy a Bács-Kiskun Megyei Építész Kamarának a megalakulása óta elnöke. Azt már valószínűleg kevesebben tudják róla, hogy a Bács-Tér Építésziroda vezetőtervezője, ezért – az aktuális kamarai tapasztalatok mellett – erről a munkájáról is érdeklődtünk a neves szakmérnöknél.
- Kamaránk 280 tagjának egyre kevesebb a munkája, hiszen a világgazdasági krízis az ipari beruházások megtorpanását, a lakásépítések jelentős csökkenését okozta, ami természetesen érezteti szomorú hatásait az építészek társadalmában. Szinte meghatározó jelentőségűvé váltak a rendezési tervek alakulásából adódó megbízatások. Ugyanis, ahogy egyre rosszabb helyzetbe kerülnek a központi elvonások miatt az önkormányzatok, egyre jobban arra kényszerülnek, hogy felmérjék a vagyonukat, ingatlanaikat, amiket értékesíthetnek. Tehát a települések a földtulajdonaikat ma már igyekeznek bevonni a rendezési tervükbe, hogy beépíthetővé, azaz eladhatóvá váljanak. Persze túl nagy fellendüléssel ez az igyekezet sem kecsegtet, hiszen a társasházi építkezések szinte teljesen leálltak a megyében, s a családi házak sem gomba módjára bújnak elő a semmiből mostanában. Ugyanakkor nagyon fontossá vált a jó felkészültség garantálta minőségi munka, ami folyamatos ön- és továbbképzést igényel az építészektől, s ebben is sokat tud segíteni a kamaránk, tudást gyarapító, friss információkkal szolgálva ki tagjait.
- Cégünk, a Bács-Tér Építésziroda az év elején még nem igazán érezte a gazdasági válságból adódó hanyatlást, a tavalyról áthúzódó munkáink miatt. Májustól viszont, nekünk is van okunk a regresszióval szembeni félelemre. Azt reméltük, hogy a régi házak felújítása – a magas telekárak miatt – egyre nagyobb lendületet kap Bács-Kiskun városaiban. Hiszen ezek az építkezések jóval több kompromisszumos megoldásra számíthatnak a szigorú előírásokat tekintve, mint ha új ingatlant emel vagyont érő telkére a tulajdonos. De a szomorú valóság az, hogy ezekből a munkákból is egyre kevesebbre van pénz. A kevés kivételek között említeném Kecskeméten a volt sajtóház, vagy a Nagykőrösi úti egészségház épületét, amit a mi terveink alapján állít vissza a tulajdonos üzletekké és társasházzá. Az önkormányzatok esetében csak egy óvatos állagmegóvás figyelhető meg intézményeiket illetően. Amiben az is közrejátszik, hogy érthetetlen módon, csak az idei év második felében jelentek meg azok a pályázatok, amelyektől támogatási pénzt remélhetnek. Szóval, pillanatnyilag ott tartunk, hogy szakmai körökben egyre többen hangoztatják: Táncolj, csak lesz zene is valamikor!
- Mindezek ellenére, Kecskemét esetében egy furcsa anomália van kibontakozóban. Hiszen a Mercedes Gyár, a 12 milliárdos kórházi beruházás, vagy Széktón az új uszoda és wellnes központ építése a huszadik századforduló fejlesztési csodáit idézi. A gond csak az, hogy ezekből a munkákból, a Bács-Kiskun megyei középvállalkozók, tervezők, építőipari cégek nem sokra számíthatnak. Ezek már a nagy cápák vadászvizei, amin mi hiába csápolunk csodaszép, magyar motívumokban is gazdag matracainkon…
