Mindenből a legjobbat kapták a rászorulók
Képgaléria
Különleges története van az ünnepi főtéri ételosztás szinte mindegyik napjának. Mi, szervezők és közreműködők valljuk, hogy nem csak kenyérrel, hanem isten igéjével is él az ember. Ezek a találkozások éppen ezért nem csak kalóriák osztásról és fogyasztásáról szóltak, hanem a testvériség, a barátság megnyilvánulásairól is, a Szentlélek és a jóisten evangéliumi tanítása alapján.
Mindezek ellenére emberi dolog, és egyáltalán nem elítélendő, hogy – különösen ünnepnapokon – cseppet sem közömbös mit eszik az ember. Éppen ezért különösen jóleső érzés volt, amikor a vendégül látottak közül többen elmondták, hogy ilyen finom ételeket eddig még soha életükben nem ettek. A tartalmas levesek mellett volt borsos tokány tésztával, desszertként pedig a Jégszilánk tálalt különböző derelyéket, barátfülét. Sokaknak volt emlékezetes a szilveszteri menü, amikor a Liberté Étterem jóvoltából vadhús került a tányérokba. A vaddisznó gulyás lencsével és a szarvas gulyás bőséges és ízletes volt. S merthogy a szilveszterhez pezsgő is dukál, Iványosi-Szabó András alpolgármester és Menyhárt Sándor plébános társaságában a felajánlásként érkezett gyermekpezsgővel koccintottunk.
A szociális gasztronómia további érdekességeket is hozott az ünnepek időszakában. Szívesen emlékezek vissza például a kékesdi töltöttkáposztára, ami a mintegy 300 kilométerre lakó emberek jószándéka és szeretete szárnyán került hozzánk. Azon a tájon más recept szerint főzik ugyan, mint az alföldön, de nagyon finom volt.
Érdekes történet volt a bátyaiak babgulyása is. Egy baráti kör – a Buki-team - hírét vette a kecskeméti kezdeményezésnek, és bejelentkeztek, hogy egy napi melegétellel maguk is hozzájárulnának a sikerhez. Előre el is készítették az ételt, hogy ne kelljen a hatalmas hóban és hidegben a főtéren főzni. A rosszul sikerült tárolás miatt azonban tönkrement az étel, így az ünnep hajnalán újra be kellett szerezni a hozzávalókat, és elkészíteni a babgulyást.
A legkitűnőbb szakácsok között például Garaczi János és Kecskeméti Krisztián ezúttal is maradandót alkottak az ízét, zamatát, minőségi színvonalát megadva az étkezésnek, Hovány Márton finanszírozásával és inspirálása mellett. De külön érdem illeti a Menza Food pásztortarhonyáját és székelygulyását is, amit karácsony első és második napján kaptak a rászorulók. Az sem jelentett akadályt, hogy ebben az időszakban nincsen hadrafogható ember a vendéglátásban. Eljött hát a cégvezető a családjával, és ők osztották az ételt.
A süteményekről és pékáruról egy külön sorozatban lehetne szólni. Tiszakécskéről küldték a csodálatos rácsos almás, meggyes és túrós lepényt azon az emlékezetes havas reggelen, amikor minden befagyott, és közlekedni is alig lehetett. A finomság mégis bejutott Kecskemétre. A Fornetti több száz mákos és diós bejglit küldött, a Cseh Pékség folyamatosan biztosította az ízes kalácsot és lepényt, és mindig időben, frissen és ízletesen érkezett a félegyházi malom sütőüzemének a kenyere is. Mindez egyszerűen csak ment a maga útján. Soha nem kellett egyeztetni, emlékeztetni, kérni: tudtuk, hogy biztosan számíthatunk ezekre az emberekre. Ahogy a Jakó Cukrászatra, az Hamiló Pékségre, Kalmár László cukrászsüteményeire, a Bakó Cukrászdára, a Hetényi Pékség süteményeire is. A Zöldért szép almájáról, a kiosztott burgonyáról és hagymáról már nem is beszélve. Az ő érdemük is, hogy mindig úgy érezhették a rászorulók: családi asztalról étkeznek. Mert minden adományozótól, mindenből a legjobb, a legszebb, a legfrissebb érkezett.
