DR. BÁBEL BALÁZS ÉRSEK ÖSSZEFOGLALÓJA A JUBÍLEUMI MISSZIÓS ÉVRŐL
Képgaléria
Megjelent a Kalocsa–Kecskeméti Főegyházmegye legutóbbi, 2009/V. körlevele. Ennek melléklete volt dr. Bábel Balázs érsek személyes gondolatokkal kibővített összefoglalója a közelmúltban véget ért főegyházmegyei misszióról.
Krisztusban Szeretett Testvérek!
Főpásztori szolgálatom tizedik évfordulóján azzal a kéréssel fordultam egyházmegyém papságához és híveihez, hogy tartsunk egyházmegyei missziót, de az ne csak városmisszió legyen, hanem az egész egyházmegyét érintő misszió is. Nem új kezdeményezés ez egyházunk történetében,....
...hiszen Krisztus utolsó és örökre szóló parancsa „Menjetek, tegyetek, tanítványommá minden népet, (...) tanítsátok őket mindannak megtartására, amit mondtam nektek.” (Mt 28,19-20) Ezt a parancsot az apostolok és segítőtársaik életük kockáztatásával és vértanúságukkal is megpecsételték. Nemcsak egy tannak voltak hirdetői, hanem a tanítást életükkel tették elevenné, vértanúságukkal pedig bizonyították, hogy mindent képesek az evangélium ügyéért odaáldozni.
Szent István diakónus, protomartyr, Krisztus első vértanúja ennek kiváló példája volt, mert azt mondja róla az Apostolok Cselekedete: „István telve kegyelemmel és erővel, csodákat és nagy jeleket művelt a nép között \"(ApCsel 6,8). S tudjuk róla azt is, hogy a leghosszabb beszédet mondta a Szentírásban megtalálható szónoklatok közt. Ez a Lélekkel és annak bölcsességével való telítettségből, a felkészültségből és bátorságból vált lehetővé. Így is kiváló példát mutat nekünk a misszióra, az evangelizációra, mert a mai világban az elvilágiasodás szelleme járja át az emberek gondolkodását, lelkét, ezért van szükség arra, hogy újra meg újra elkezdjük a missziót és az evangelizációt. Az újraszülető nemzedékek mindig megkívánják az elöl-ről kezdést, ami megmutatkozik a hitoktatásban, a különböző ifjúsági hittanokban és a család-csoportoknak valamint egyéb lelkiségi közösségeknek az evangelizációjában. A teljesség igé-nye nélkül kiemelve ezért is örülök a Bácsalmáson megrendezett egyházmegyei családi nap-nak, a lajosmizsei család-találkozónak, a kecskeméti Társszékesegyházban az ifjúsági csopor-tok eredményes missziójának, amikor hasonló korú fiatalokat szólítottak meg és invitáltak a Nagytemplomba csendes együttlétre. Megelégedéssel tölt a kalocsai érsekség elmúlt 100 évét bemutató kiállítás és konferencia sikere, amely meglátni engedte az erős gyökerű múltat, melyre a jövő épülhet. Örülök a helvéciai hagyományos népmissziónak, mely a verbita rend közreműködésével zajlott. Itt jegyzem meg, hogy Kalocsa város szülötteként idős kora ellené-re ma is szolgál magyar verbita pap külföldi misszióban, eredményesen. Olyannyira, hogy az ő igehirdetése nyomán támadt szerzetes-papi hivatások közül többen is lelkipásztorkodnak ma a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegyében, mint külföldi missziósok.
Visszagondolok papságom elejére, s a velem egykorú papok vagy annál idősebbek még el-mondhatják, hogy igen nagy létszámban tanítottunk délelőtt, délután hittant az iskolában, és abban az időben ráadásul egy nagy ideológiai ellenállással is találkoznunk kellett; sőt ez a munkánk még azzal is értékesebbé vált, hogy teljesen önkéntesen és fizetség nélkül végeztük a hitoktatást. Ma az az egyik gondunk, hogy bár volna lehetőség hitoktatásra járni, de maguk a szülők sem veszik komolyan gyermekük hittanra íratását, nem veszik komolyan a jó példa adását, mert megtörténik, hogy elküldik a hittanra a gyermekeket, ugyanakkor a vasárnapi szentmisét nemcsak, hogy nem szorgalmazzák, hanem maguk sem mutatnak példát. Sőt az is megtörténik, hogy lebeszélik gyermeküket a vasárnapi szentmisén vagy az ünnepi szentmisén való részvételről. Olyan fontos pedig, hogy ha társadalmunk erkölcsi válságán változtatni sze-retnénk, hogy a kezdetektől az ifjúsági hitoktatásig megismerjék a fiatalok Jézus Krisztus ta-nítását, az aszerint való életet és az idő múlásával egyre inkább elmélyedjenek benne. Fontos lenne a szentségekhez való járulás attól az időtől fogva, hogy valaki elsőáldozó lett. Sajnálat-tal látom, hogy a szentmisék alkalmával a még nem elsőáldozó gyermekeket kihozzák a hitoktatók, vagy maguk a szülők is vezetik, hogy kis keresztet kapjanak. Viszont amikor már szentáldozáshoz lehetne járulniuk, nem találkozom velük 5., 6. osztálytól felfelé. Ez még az egyházi iskolákban is így van. Ezért lenne nagyon jó, ha az evangelizációt a szentségek véte-lével elmélyítenénk, és abból erőt kapnánk. Azok a szülők, akik nem katolikus iskolába íratják gyermekeiket gimnáziumtól vagy általános iskolától kezdődően, törekedjenek arra, hogy gyermekük hitoktatása biztosítva legyen. Más felekezetű iskoláknál is szükséges a bátor kiál-lás, hogy az odajáró gyermekeik katolikus hitoktatásban részesüljenek. Ha ez nincs biztosítva, akkor lelkiismeretbeli kötelességük, hogy gyermeküket olyan iskolába vigyék, ahol erre lehetőség nyílik. Hiszen nemcsak a tudásra, de a lelkiségre is legalább olyan szükségük van az életben, mint hogy jó bizonyítványra és jó előmenetelre tegyenek szert.
Ebben az esztendőben kerületekre osztva sok helyen megtartották az egyházmegyei missziót, mindenféle korcsoporthoz igazodóan teljesítve ezzel az evangélium hirdetésének nehéz köte-lezettségét. Itt lehetőség nyílt arra, hogy megszólítsuk a kétkedőket, a közömbösöket, hogy megerősítsük a hitben már elkötelezetteket, Általános tapasztalatunk az, hogy akik részt vet-tek a szervezésnek a munkájában, az előkészítésben, a szolgálatban, érezték úgy, hogy igen nagy haszna volt ennek az egyházmegyei missziónak. Ezúton is köszönetet mondok minden-kinek a fáradozásért.
Valami hasonló történt, mint az ősegyházban, ahol nemcsak az apostolok hirdették az evangé-liumot, hanem voltak szolgálattevő készséges emberek, diakónusok, akik ezt a lehetőséget biztosították. Szent István diakónus halálakor sem ijedtek meg a keresztények, hanem szétszéledve bátran hirdették az örömhírt. Ennek a missziónak – ha el is múlik az egyházmegyei misszió éve – nem szabad megszűnnie. Lehetne ugyanúgy fogalmaznunk, mint egyházmegyei zsinatunk befejezésekor: csak kettőspontot tettünk. Ennek folytatódnia kell. Mind az egyéni, mind a család, mind az iskolai életben. Szent István diakónus ebben adjon nekünk kiváló pél-dát, aki megkoszorúztatott a vértanúság által, és az ő vére nem hullott hiába, mert a nemzetek apostola, Szent Pál apostol támadt vértanúságából. Lelkesítsen bennünket ez a tudat, hogy bármit teszünk az evangélium ügyéért, nem marad nyomtalan. Ha egyszer Izaiás próféta el-mondhatta azt, hogy az Úr szava olyan, mint az eső, mely lehull az égből és megtermékenyíti a földet, hinnünk kell abban, hogy minden fáradságunknak, munkálkodásunknak lesz később is foganatja, mely megtermi gyümölcsét (55, 10–11).
Ehhez a további misszióhoz kívánok egyházmegyém papjainak, híveinek Krisztusban gyökerező hitet és reményt, sok-sok hasznos meglátást, kitartó szeretetet és mindenek előtt a Szent-lélek Isten kegyelmét, ami Szent István diakónust is eltöltötte. Ámen.
Bábel Balázs Kalocsa–kecskeméti érsek
