NAPI EVANGÉLIUM - 2010. FEBRUÁR 12.
Képgaléria
Kafarnaum városában Jézus egy szombaton bement a zsinagógába, és tanított. Mindenki nagyon csodálkozott tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. A zsinagógában volt egy ember, akit megszállt a tisztátalan lélek. Így kiáltozott: „Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje!” Jézus ráparancsolt: „Hallgass el, és menj ki belőle!” A tisztátalan lélek erre összevissza rángatta az embert, aztán nagy kiáltással kiment belőle. Mindenki nagyon megdöbbent. Az emberek egymást kérdezgették: „Mi ez? Új tanítás, és milyen hatalmas! Még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki!” El is terjedt a híre hamarosan Galilea egész vidékén.
Mk 1,21-28
Elmélkedés:
A Jézus szavaiban és tetteiben rejlő rendkívüli erőt hamar észreveszik az emberek és csodálkozást vált ki belőlük. Nem tudják, hogy honnan származik ez a hatalom, amely felülmúlja az emberi erőket, s nagyobb, mint a gonosz hatalma. A gonosz lélektől való csodás szabadítások azt jelzik, hogy Jézus érvényesíti az isteni jóság és üdvözítő szándék erejét az embereken, és nem engedi, hogy a rossz befolyása győzzön. Ő tehát nem csak szavaival, hanem cselekedeteivel is meg akarja nyerni az embert a maga számára, isten számára. A mi számunkra pedig mindig az a választás marad, hogy mely erőket engedjük felülkerekedni magunkban. A rossz hatásoknak vagy Isten erejének engedünk?
(Horváth István Sándor)
