Július 22. hétfő, Magdolna
Hírek, események 2010. február 10. 12:07 | Szerző/forrás: nol.hu

Babaarcú őrmesterek és zöldfülű detektívek váltották a régi zsarukat

Babaarcú őrmesterek és zöldfülű detektívek váltották a régi zsarukat
Ránctalan rendőrség – A kapu nyitva, de már nincs, aki kimenjen rajta 2010 a fordulat éve lehet a rendőrségnél: az idén már nem mennek nyugdíjba a negyvenes éveikben járó rendőrök. Az ország különböző kapitányságain annak próbáltunk utánajárni, milyen űrt hagytak maguk után az utoljára távozott középkorú rendőrök.
Ha valaki megkérdezné, milyen rendőrt nem láttunk már évek óta, vágjuk rá bátran: ősz hajút. Budapest legnagyobb kapitányságán az egyenruhás szolgálati ág átlagéletkora nem éri el a 27 évet. Az ORFK sajtóirodájától kapott tájékoztatás szerint a teljes állomány átlagéletkora 33,8 év, az átlagos szolgálati idő 13,5 év. A legtöbb egységnél egy kézen meg lehet számolni, hányan töltötték be a negyvenet (számuk négyezer alatt marad, a jelenlegi 43 ezres létszámban). A negyedik „X” elérése a legtöbb rendőr számára a nyugdíjkorhatár kapuját jelenti, az 1996-os szolgálati törvény huszonöt év után lehetővé teszi a távozást. Az utóbbi tizenhárom évben egyfajta fordított demográfi ahullám zajlott a rendőrségen: miközben az ország népessége fokozatosan öregedett, a testület egyre fiatalodott. Hogy is ne fiatalodott volna, mikor a negyvenes generáció tagjai minden évben jelentős számban hagyták el a pályát, miközben a létszámot feltöltő újoncok épp csak a húszas éveikbe léptek. Ennek vége. 2010 a fordulat éve lehet a rendőrség személyzeti viszonyaiban, miután kikoptak az állományból azok a középkorú járőrök és nyomozók, akik még kedvező feltételekkel választhatták a nyugdíjazást. Idén a leszerelést kérelmezőket akár rendelkezési állományba is helyezhetik, a korábbi teljes nyugdíj helyett már csak kilencven százalék jár. A kapitányságokon idén már nem számítanak jelentősebb leszerelésekre. A kapu elvileg nyitva áll, de már nincs, aki kimenjen rajta... A gyors egymásutánban zajlott generációváltások hatásáról sokat elárul, milyen nagyszabású ünnepséget rendeztek a napokban a leghosszabb szolgálati viszonnyal rendelkező aktív rendőr hatvanadik születésnapjára. Sulyok János encsi rendőrkapitányt ebből az alkalomból az országos rendőrfőkapitány számos rendőri vezető társaságában köszöntötte fel és léptette elő. A rendezvényen Bencze József azt mondta: több mint háromezer, a nyugdíjjogosultságot elért rendőr írt alá öt, illetve három évet, amiért cserébe bruttó ötvenezer forintos fizetéskiegészítést kapnak. Az érintett rendőrök ehhez nem mulasztják el hozzátenni: hogy egy évvel korábban viszont majd húszezer forintos fizetéscsökkenést szenvedtek el, amikor a havi részletekben kiadott tizenharmadik havi illetményüket eltörölték. – A mai negyvenesek annak idején egy másik rendőrséghez léptek be, és mást láttak az őket betanító idősebb kollégáktól – mondja egy továbbszolgáló parancsnok. – Akkoriban úgy mentek be például egy kocsmába, hogy mi vagyunk a rendőrök és itt az lesz, amit mi mondunk. Ez a mentalitás érződik még a régi kollégákon. Sajnos, azt kell mondanom, hogy három öreg járőrömben ma is több a tűz, mint tíz huszonéves fiatalban. Az új generáció már nem ebbe nőtt bele. Nincs összetartás, nincs tekintély, nincs becsület. Egy kezdő járőr nálunk 95 ezer forintot kap kézhez. Hegesztőként mondjuk a dupláját is megkeresheti. Mi motiválja ezeket az embereket? És milyen munkát végezzek velük, ha az öt éve szolgáló rendőr számít rutinos öregnek, aki mellé az újoncot osztom be tanulni? Czellér Ferenc, a BRFK XI. kerületi kapitányságának volt vezetője tavalyelőtt 44 évesen szerelt le, maga kérte felmentését, miután többek között elege lett a politikai elvárásoknak kényszeresenmegfelelni kívánó vezetői döntésekből. A rendőrségnek nincs hosszú távú koncepciója, ennek hiányában próbálja a mindenkori elvárásokat kiszolgálni. Amikor Lamperth Mónika akkori belügyminiszter meghirdette a látható rendőrség koncepcióját, a BRFK több tízmillió forintért mikrobuszokat vásárolt, hogy olyan helyekre is eljussanak, ahol „a világháború óta nem láttak rendőrt”. A lakótelepi rendőrség fejlesztése lényegében a körzeti megbízotti szolgálat újraszervezésében merült ki, összességében nem lett több a rendőr, az egyre növekvő arányú létszámhiányt pedig az állománytábla csökkentése faragta le. A volt kapitány szerint a parancsnoki alkalmasság kérdése is felvetődik, ha a fővárosi egyenruhás állomány nyolcvan százalékát jelentő vidéki rendőrök heteken át nem mehetnek haza a különböző biztosítási feladatok miatt, egy vizsgálónak pedig egy időben harminc, helyenként ötven vagy ennél is több aktát kell kézben tartania, amiben kódolva van a kapkodás, a határidő-mulasztás, az ügyészségi rosszallását, esetleg fegyelmi eljárást is eredményez. Nem csoda, ha egy idő után azt kérdezi magától mindenki: miért is töri magát? Inkább azt számolgatja, mennyi van még hátra a huszonöt évéből. Egy negyvenegy éves járőrparancsnok a fizetési céduláját mutatja, szolgálatiidő-pótlék címszó alatt 4831 forintot számfejtettek rajta. Azt meséli, nem egy mellé beosztott újoncról kellett már leírnia a jelentésében: szolgálatra alkalmatlan. – Jönnek ide 150 centis negyvenkilós emberek közterületi szolgálatra, nézem, te fogod majd a hátamat vigyázni intézkedés közben – meséli. – Volt, aki nem volt képes a számítógépes rendszerhez a jelszavát megjegyezni, volt, aki a főutcán tévedt el, volt, aki a legegyszerűbb tényeket sem volt képes helytállóan jegyzőkönyvbe venni. Arról már nem is beszélek, hogy a kolléga nem ismerte fel a körözött bűnözőt, akit egy hónappal korábban velem együtt fogott el és állított elő. Miért, ki ez, kérdezte, amikor mutattam neki, hogy ott jön megint az emberünk. Ezért néztek hülyének a volt kollégák, amikor azt mondtam, én még maradok. Az egyik alföldi kisváros kapitányságának tisztje szerint a magyar rendőrséget 2007-ben fejezték le, a nagy tudású, tapasztalt nyomozók szinte egyszerre mentek el három évvel ezelőtt, és zöldfülű fiatalok vették át a helyüket. A határőrség beolvasztása után létszámcsökkentés volt, de nem a munka minősége alapján döntötték el, ki megy, hanem azokat küldték el, akik nyugdíjba mehettek, mert megvolt a törvényben előért szolgálati évük. A volt tisztek, osztályvezetők kelendők a piacon: akadt, ki magánnyomozói irodát nyitott,mások biztonsági szolgálatot működtetnek, de olyan is van, aki önvédelmi tanfolyamot indított. A rendőrségre visszajönni bolond lenne, hisz akkor le kéne mondania a nyugdíjáról, s kezdhetné újra a stresszes munkát, kevesebb pénzért – mondja a rendőrtiszt. Hozzátette: ennek a helyzetnek is köszönhető, hogy ma a legtöbb rendőrkapitányság munkaerőhiánnyal küzd. Mindezt megerősítette Szabó Zita, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője, aki elmondta: a megyében tíz-tizenkét százalékos a létszámhiány. – Nem a pénz miatt mentem nyugdíjba – mondja egy dunántúli kisvárosban élő, nemrég visszavonult rendőr. – A döntést megkönnyítette persze, hogy a nyugdíjam nagyságrendileg megegyezik a fizetésemmel, de nem ez volt a meghatározó. Egyszerűen belefáradtam abba, hogy egyre több értelmetlen, felesleges feladatot sóztak ránk. Egy példa: amikor a fővárosban elszaporodtak az erőszakos kéregetők, egy budapesti íróasztal mögött ülő parancsnok kiadta az utasítást, hogy országos razziát kell tartani miattuk. Csakhogy nálunk nincsenek koldusok. Nem baj, mondták, a feladatot végre kell hajtani, mi több, hosszú és részletes jelentést kellett írni arról, hogy nincsenek koldusok. – Három éve mentem nyugdíjba, negyvenöt évesen – meséli egy volt egri járőr. – Az orvos minden további nélkül megállapította, hogy nem vagyok alkalmas a további munkára: gerincpanaszaim voltak, a szívem is rendetlenkedett. Olyan feltételekkel mehettem el, hogy hülye lettem volna kihagyni. Az utolsó éves jövedelmembe beszámították a jubileumi jutalmat és a túlórát is, végül a nyugdíjam pár ezer forinttal magasabb lett, mint a fizetésem volt. Az első évben ráadásul egy áruházban dolgoztam biztonsági őrként, de otthagytam. Korábban megszoktam, hogy ha megállítok és igazoltatok valakit, van némi tekintélyem. Voltam valaki. Az áruházi őr azonban egészen más munkát végez, s amikor egy nap harmincszor kérdezték meg, merre vannak a fogpiszkálók, úgy döntöttem, kiszállok. Eredeti szakmájukban, vagy őrző-védő cégeknél vagyonőrként dolgoznak azok a Győr-Moson-Sopron, valamint Vas megyei rendőrök, akik huszonöt év szolgálati viszony után leszereltek. Nagy többségük a határőrséggel történő integráció idején vált meg a rendőrségtől. Többen is úgy fogalmaztak: a kiszámíthatatlan jövő miatt választották nyugdíjazásukat. A leszerelők általában pár hónapig pihennek, addig bírják rendszeres foglalkozás nélkül, utána elhelyezkednek valahol. A vagyonvédelmi cégek nemcsak gyakorlatuk, hanem megmaradt rendőrségi kapcsolataik miatt is keresik őket. Akad azonban másféle életpálya is. Találkoztunk Győrben olyan negyvennyolc éves rendőrrel, aki a kivételek közé tartozik: a fiatal nyugdíjasok szabad, egzisztenciálisan biztonságos életét éli. Kiszámolta, a nyugdíjasstátusz a különböző kedvezmények miatt évente legalább százezer forint hasznot hoz neki. Igénybe veszi az utazási kedvezményt, olcsóbban jut be az élményfürdőbe – ahová rendszeresen jár –, megnéz minden új filmet a moziban. Ez a százezer az én cafeteriám – fogalmaz a férfi . Felesége másként számol: szerinte férjének ez az életmódja a korábbiakhoz képest nem évi százezer forintos előnnyel, hanem körülbelül ekkora pluszkiadással jár. Amíg a párja dolgozott, nem volt ideje ennyi fényűzésre, s ha most a sok programon olcsóbban is vehet részt, általában legalább félárat azért is fizetni kell.

Kövessen minket a Facebookon is!