Napi Evangélium - „János ugyan egyetlen csodát sem tett, de amit Jézusról mondott, az igaznak bizonyult.”

Egy alkalommal a zsidók köveket ragadtak, hogy megkövezzék Jézust. Erre ő megkérdezte tőlük: „Sok jótettet vittem végbe köztetek Atyám nevében. Melyik jócselekedetért akartok megkövezni engem?” A zsidók ezt válaszolták: „Nem a jócselekedetért, hanem a káromkodás miatt akarunk megkövezni, mert ember létedre Istenné teszed magadat.”

Jézus ezt felelte: „A Szentírásban nemde ez áll: Én mondottam: istenek vagytok? Ha már azokat is isteneknek mondja az írás, akikhez Isten igéje szólt – és az írás nem veszítheti érvényét –, hogyan mondhatjátok arról, akit az Atya megszentelt és a világba küldött: Káromkodol! – mert azt mondtam, hogy Isten Fia vagyok? Ha nem cselekszem Atyám tetteit, ne higgyetek nekem! De ha azokat cselekszem, és nekem nem akartok hinni, higgyetek a tetteknek, hogy végre lássátok és elismerjétek: az Atya énbennem van és én az Atyában.” Erre ismét el akarták fogni őt, de kiszabadította magát kezükből. Ezután Jézus újra a Jordánon túlra ment, arra a helyre, ahol János először keresztelt, és ott is maradt. Sokan keresték fel, mert így vélekedtek: „János ugyan egyetlen csodát sem tett, de amit Jézusról mondott, az igaznak bizonyult.” És sokan hittek Jézusban.
Jn 10,31-42

Elmélkedés:

A farizeusok és írástudók több alkalommal tettek fel Jézusnak kérdéseket kifejezetten azzal a szándékkal, hogy belekössenek tanításába, és vádolhassák őt. E próbálkozások rendszerint kudarcot vallottak, s Jézus elkerülte a csapdát. A mai evangélium egy olyan jelenetet tár elénk, amelyben a zsidók nem tesznek fel ravasz kérdést, hanem káromkodásnak minősítik Jézus kijelentéseit a mennyei Atyáról, illetve kettejük kapcsolatáról. Értékelésük félrevezető és rossz szándékú. A beszélgetésben Jézus nem titkolja, hogy küldetését az Atyától kapta, s azt is elárulja, hogy ő Isten Fia. Ez a kereszthalálában és feltámadásában mutatkozik meg.
© Horváth István Sándor

Kövessen minket a Facebookon is!