ARANYMISÉST KÖSZÖNTÖTT BÁBEL BALÁZS ÉRSEK BÁCSALMÁSON (KÉPGALÉRIÁVAL)
- Honnét és mikor indult a papi élethivatás?
Császártöltésről indultam, a gimnáziumot Kalocsán, a teológiát pedig Szegeden végeztem el. 1960. június 19.-én szenteltek pappá Kalocsán, majd ezt követően 18 évig voltam káplán 7 Bács-Kiskun megyei településen: Nemesnádudvar, Csengőd, Csávoly, Gara, Jánoshalma, Kecel és Kalocsa. Plébánosi tevékenységemet Rémen kezdtem és 1986 óta vagyok Bácsalmás lelkipásztora.
- Milyen körülmények fogadták pályája kezdetén?
Azokban a nehéz időkben voltam fiatal pap, amikor sok akadályt kellett legyőzni, bátran kellett felvállalni az akkori idők kihívásait, hiszen az idősebb nemzedék tudja- a fiatalabbak már nem is tudhatják- milyen feszültségek között éltünk. Ha megpróbálta az ember a hivatását teljesíteni és fiatalokkal akart foglalkozni, az esetenként főben járó bűnnek számított. Engem is vádoltak, több fiatal paptársammal együtt állam elleni összeesküvéssel. Ennek ellenére a gyermekek hitoktatása és a ministráns foglalkozások sok örömet jelentettek, több kollégával összefogva végeztük a munkánkat, segítve és bátorítva egymást. Sokat jelentettek az egyes állomáshelyek, hiszen mindenhol volt egy kis mag, akik a legnehezebb időkben is támogattak, akikkel együtt dolgozhattam.
- Milyen gondolatokat ébresztenek a bácskai településen töltött évek?
Életem eddigi leghosszabb szakaszát Bácsalmáson töltöttem. A 24 év alatt több munkát is elvégeztünk (templom, plébánia felújítása), mégis a legnagyobb, legnehezebb, de ugyanakkor a legszebb feladat is, a lelkek segítése és ápolása. Példás és nagyszerű munkatársaim segítségével igyekszünk cselekedni. A mai értékeket vesztett világban az egyik legizgalmasabb és legnehezebb feladat, hogy igényesebbé tegyük magunkat a jó Isten és világával kapcsolatban. Most amikor meglehetősen szétesett a világ, a lelkiek terén sokak a kevéssel is megelégszenek. Pedig sok a feladat, az élet is ezt igazolja.
- Ön hálás, amiért ezt a pályát választotta?
Én megköszönöm mindenkinek a segítségét és támogatását, amit az ötven éves papi szolgálatomban kaptam. Természetesen az első hálám Isten felé száll, aki gyarlóságaim ellenére hívott meg szolgálatára. És ha még akarja és engedi, amíg erőm is engedi, állok szolgálatára.
Nagyon hálás vagyok a jó istennek, hogy olyan családban nevelkedhettem, ahol hivatásom megértésre és támogatásra talált. Sokat imádkoztak értem. Édesanyám nehéz körülmények között élt, sok és nagy áldozatot hozott, rengeteg imádsággal és lemondással segített. Nem érhette meg szép ünnepemet, hiszem, hogy a jó Isten megadja neki a túlvilági örömet.- mondta bejezésül Bergmann János plébános.
