Április 12. péntek, Gyula
Hírek, események 2007. november 30. 11:05

A kép újraértelmezése

A kép újraértelmezése
Az elektronikus média visszaadta a kép és a képies gondolkodás írásbeliség előtti korokat jellemző szerepét. A képekben való kommunikáció fölerősítheti az írásbeliség hatását, de manipulációra is alkalmas lehet - állítja Szécsi Gábor nyelvész, filozófus, Kecskemét korábbi polgármestere.
Az uralkodó kommunikációs technikák mindig meghatározzák az emberek gondolkodását - ebből a gondolatból indul ki új, Kommunikáció és gondolkodás című könyvében Szécsi Gábor, az MTA Filozófiai Kutatóintézet tudományos főmunkatársa, 1998 és 2006 között Kecskemét polgármestere. Történetének első időszakában az emberiség az úgynevezett elsődleges szóbeliséget használta a tudás átadására. Az a nyelv képies volt, mert az írás hiányában így lehetett hatékony a hagyományozás folyamata. A tudás átadását és megőrzését képek, illetve képies nyelvhasználat, metaforák, hasonlatok, párhuzamok stb. segítették. Az írásbeliség elterjedése változtatott ezen. A megváltozott technika elemzővé, fogalmivá tette a gondolkodást, és ezáltal új nyelvi kultúra alapjává is vált. A televízió és a rádió, majd a mobiltelefónia és az internet visszaadta a képek, a képies nyelvhasználat írásbeliség előtti korokat jellemző, kiemelt szerepét. Megkérdeztem Szécsi Gábortól: lehetséges-e, hogy az írásbeliség mint kommunikációs technika nem volt igazán megfelelő az emberiség jelentős részének? Azt felelte, hogy a képi gondolkodásnak meghatározó szerepe van az egyedfejlődésben is, hiszen az írni, olvasni még nem tudó gyermek képekben gondolkodik, képek segítségével kommunikál. Vagyis a képi gondolkodásra és a képi kommunikációra való hajlam az ember természetéhez tartozik. A képi kommunikáció alkalmas arra, hogy áthidalja az eltérő kultúrák, hagyományok, nyelvek között húzódó szakadékokat. Ugyanakkor az új kommunikációs kultúra nem váltja fel az írásbeliséget, hanem a két technika egymás mellett él, jó esetben felerősítheti egymás hatását. Nem lehet azt mondani, hogy az egyik kommunikációs kultúra értékesebb a másiknál. A pedagógia azonban nincs felkészülve az új folyamatokra: pedig mielőbb meg kellene találni a megfelelő oktatási módszereket az írásbeliség és az újonnan megszülető kommunikációs technológiák teremtette értékek összehangolására. Angol nyelvterületen már sok jó szakmai anyag született erre. Magyarországon az MTA Filozófiai Kutatóintézetében a Nyíri Kristóf vezette, oktatáskutatókból, nyelvtudósokból, informatikusokból álló munkacsoport nemzetközi integráló szerepet is betölt ezekben a kutatásokban. Szécsi könyvének egyik eredeti gondolatmenete, hogy az új technológia új közösségeket alakít ki. Az új médiatér a szűkebb és tágabb közösségeikkel állandó kommunikatív kapcsolatban levő, "hálózott individuumok" világa, amelyben a globális közösségi szintek egyfajta viszonyítási keretet kínálnak a helyi közösségi kötődések értelmezéséhez. Helyin azonban nemcsak földrajzi helyet kell érteni, hanem például speciális érdeklődési körű személyek csoportjait is. Ezzel megerősödnek a korábban a nemzeti irodalmi nyelv által háttérbe szorított nyelvi formák: helyi nyelvjárások, szakmai nyelvek, szlengek. Kialakulnak új nyelvi sajátosságok is: például az e-mailek, az SMS-ek nyelvhasználata. Föltettem a nyelvkutatónak a kérdést: nincs-e igazuk azoknak, akik attól félnek, hogy a globális média a képek hatalmával manipulálja, "elbutítja" az embereket? Szécsi Gábor azt válaszolta: a globalizáció elsődlegesen pozitív tartalma az, hogy nemzeti, vallási, kulturális korlátok nélkül tudunk kommunikálni egymással. Ez az egyén szellemi szabadságának jelentős mértékű növekedésével jár együtt: szinte bárki bármilyen világba betekintést nyerhet. Az újonnan megszülető médiatérben emellett elmosódnak a határok a nemzedékek, a felnőttek és a gyermekek, a férfiak és a nők világa között is. A globális és a lokális szint erősödik, miközben a nemzeti szint - az ezt megtestesítő intézmények és sztenderd nyelvhasználat - jelentősége, tekintélye csökken. Közbevetettem: nem veszítünk ezzel túl sokat? Matolcsy György, az Orbán-kormány egykori gazdasági minisztere szerint éppen a nemzeti szempontú gondolkodás háttérbe szorulása okozza a magyar gazdaság versenyképességének csökkenését. Szécsi szerint egy nemzeti gazdasági stratégiát tökéletesen ki lehet dolgozni a jelenlegi helyzetben is - ahogyan más országokban meg is teszik. Abban viszont van igazság, tette hozzá, hogy a képi kommunikáció ma a manipuláció hatékony eszközévé is válhat. A verbális tartalommal együtt megjelenő képi világ alkalmas arra, hogy minden eddiginél eredményesebben kódoljuk azt az üzenetet, amit el akarunk juttatni az emberekhez. A politikai PR alapszabálya, hogy a kommunikációnak mindig a mindennapi életből kell kiindulnia, és folyamatosnak kell lennie. A hatékony politika egyetlen pillanatra sem hagyhatja magára az embereket. Több csatornán kell kommunikálnia, figyelembe véve, hogyan jut el a fontosnak tartott mondanivaló minél több emberhez. Ma az elbulvárosodó, a mindennapi problémákra épített, végsőkig leegyszerűsített üzeneteket közvetítő médiumokkal lehet a legtöbb emberre befolyást gyakorolni. Ezt pontosan tudják a politikusok is. A politikának ezért használnia kell ezt a médiát, ami viszont óhatatlanul is hatást gyakorol a politikusok gondolkodására, nyelvi, kommunikációs kultúrájára. A "jól kommunikálhatóság" meghatározó szemponttá válik a politikus témaválasztásakor - gyakran akkor is, amikor a nyilvánosság előtt képviselt szempont és értékrend messze áll a politikus tényleges meggyőződésétől. Bekövetkezhet-e olyan ideális állapot, amelyben média és politika jó értelemben képes együttműködni, s nem a demagógia, az ellenségkeresés, a felelőtlen ígérgetés alapján választódnak ki a győztes politikusok? Szécsi Gábor szerint az érettebb demokráciákban van erre példa, de mi még meglehetősen messze állunk ettől. (Forrás: nepszabadsag.hu)

Kövessen minket a Facebookon is!