Napi Evangélium - \"Irgalmasságot akarok és nem áldozatot!\"
Képgaléria
Húsvét táján az egyik szombaton Jézus vetések között járt tanítványaival együtt. Tanítványai megéheztek, tépdesni kezdték a kalászokat, és eszegették. Ennek láttára a farizeusok megjegyezték: „Nézd, tanítványaid olyant tesznek, amit szombaton tilos cselekedni!” Jézus erre megkérdezte: „Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor társaival együtt megéhezett? Hogyan ment be Isten házába, és hogyan ette meg a kitett kenyereket, amelyeket sem neki, sem a kíséretének nem lett volna szabad megennie, csak a papoknak? Vagy nem olvastátok-e a törvényben, hogy a papok szombatonként a templomban megszegik a szombati nyugalmat, anélkül hogy vétkeznének? Mondom nektek: a templomnál is nagyobb van itt. Ha pedig értenétek, mit jelent a mondás: „Irgalmasságot akarok és nem áldozatot!”, akkor sohasem ítéltétek volna el az ártatlanokat. Mert az Emberfia ura a szombatnak is.”
Mt 12,1-8
Elmélkedés:
Az eredeti mózesi törvény egy elég egyszerű parancsot tartalmazott, amely szerint szombaton nem volt szabad munkát végezni. Ehhez a zsidó rabbik idővel számos tilalmat fűztek, amelyek részletezték, hogy milyen munkákat volt tilos szombaton végezni, ezek közé tartozott a termés betakarítása, az aratás is. Az evangéliumban szereplő konkrét esetben a farizeusok a kalászok leszedését és megevését is aratásnak minősítették, s ezért elítélték a tanítványokat, s mesterüket, Jézust is, aki megengedte ezt nekik. Jézus nem a törvények megtartása ellen beszél, hanem elítéli a farizeusok túlzásait, túlzó szabályait. Ugyanakkor értésükre adja, hogy a szombat megszenteléséhez az áldozatok mellett az irgalmasság cselekedeteinek a gyakorlása is hozzátartozik.
© Horváth István Sándor
Kövessen minket a Facebookon is!
