HOGY KÉSZÜLJÜNK A REPÜLŐNAPRA? - NEM KECSKEMÉTI (DE) TAPASZTALATOK ALAPJÁN
Az odajutás egyéb szempontjai
A repülőnapok elsősorban repülőprogramokkal szolgálnak, de szinte mindig vannak földi műsorok is: koncertek, divatbemutatók. Ha a repülés érdekel, menjünk oda a program legelejére, ha csak napozni szeretnénk, közben a Tripla Fakanál nevű diszkóformáció enyhén pimpós slágereinek playback előadását hallgatva, akkor viszont nem kell sietnünk. Sőt, legjobb, ha ki se megyünk, úgyis csak útban lennénk a repülőmániásoknak ;)
Hurrá, megérkeztünk!
Érdemes letáborozni valahol, mert nehéz sok órát folyamatosan állva tölteni. Komolyabb repnapokon a program térben szét van húzva a reptér hosszában, azaz mindenhonnan lehet mindent látni, de persze mindig van egy dísztribün vagy irányítótorony, ahová a fő attrakciókat időzítik. Ha nézelődés közben azt vesszük észre, hogy mindennek csak a szélét csípjük el, bármikor arrébb mehetünk - de vigyázat, katonai reptéren rendezett eseményeknél akár kilométereket is gyalogolhatunk helyezkedés címén. Igaz, érdemes mozogni, mert a nézőtéren is számos érdekességgel találkozhatunk: kiállított gépekkel, bemutatókkal, könyvárusokkal. Szuboptimális elhelyezkedés #1: ott valahol a távolban egy felszállni készülő csapat épp beindította a füstölőket... valószínűsíthetően Büfé, vécé közelében nem érdemes letáborozni, a szagok és darazsak miatt. A nézőtér szélét kordonnal jelölik, ezen ne menjünk túl, kivéve, ha kimondottan szeretjük, amikor miszlikbe aprít egy légcsavar, esetleg elfúj bennünket egy épp beindított sugárhajtómű. Megjegyzés: a legnagyobb faktorszámú naptej se véd meg az utánégetőtől. Kordonon átmászni, elzárt területre belógni nem bátorság, hanem felelőtlenség! Szuboptimális elhelyezkedés #2: alapjában véve nem nagy baj, ha látunk is valamit a programból. Ha kisgyerekkel vagyunk, ne csak az eget nézzük! Döbbenetesen sok gyerek veszik el egy-egy repülőnapon azért, mert az apukát vagy anyukát megbabonázta egy-egy égi masina. Elég egy percre elbambulni, és kész a baj. Felnőttebb társaság esetén beszéljünk meg vésztalálkozóhelyet, ahol gond esetén bevárjuk egymást - de ez lehetőleg statikus, messziről látható, egyedi tereptárgy legyen: egy domb vagy az irányítótorony, ne pedig egy mozgó fagyiárus... "opati666" kiegészítese: a kisgyerekek karszalagjára (ez a belépő, mint a Szigeten, a Múzeumok Éjszakján, vagy a legtöbb tömegrendezvényen mostanában - legalábbis legutóbb ez volt) rá lehet írni a mobilszámot, amit hívhat az, aki megtalálta a gyereket. És ennek kapcsán az is helyes észrevétel, hogy a repülőgépek hangjától nem mindig lehet meghallani, ha cseng a telefonunk, úgyhogy aki hívást vár, az kapcsolja be a rezgést is. Ha épp nincs elveszve a kisgyerek, akkor is figyeljünk oda, mire mászik fel, honnan készül leesni, mit készül magára rántani. Az én kezemre kiskoromban egy Fegyveres Erők Napi bemutatón valami szabadjára engedett hülyegyerek rácsukta egy T-55-ös harckocsi lövegének zárját... csodálkozom, hogy megmaradtak az ujjaim!
Életfenntartó tevékenységek
Próbáljunk programfüzetet szerezni, hogy tudjuk, mikor van olyan lyuk a műsorban, amikor nincs bennünket érdeklő attrakció: a büfében való sorbanállás akár 10-20 percig is eltarthat, és nincs idegesítőbb, mint azért lemaradni a kedvenc repülőgépünk bemutatójáról, mert épp elfogyott a mustár a pultnál! Ugyanakkor arra is készüjünk fel, hogy a nagyobb üresjáratok idején más is elindul a vályúhoz. A legnagyobb tömeg - mily meglepő! - általában ebédidőben van, utána kevesebben lesznek, de lehet, hogy a büfék kínálata is soványabb lesz. Ellenkező irányú anyagcsere-tevékenység elvégzésére mobil vécék sora áll rendelkezésre, viszont elképzelhető, hogy kicsit sorba kell állni előttük. Az árnyékszékek felszereltsége sajnos elképzelhető, hogy kicsit rosszabb a monte carlói kaszinóénál, erre is készüljünk fel. A szemetet ne dobjuk csak úgy el! Egyrészt mert bunkóság, másrészt beleléphet valaki, harmadrészt meg vonzza a bogarakat. Ezen felül bunkóság is, mondtam már?
Fotózás
A résztvevő gépek két csoportba oszthatók: vannak a dinamikus programban szereplők (azaz amelyek repülnek), és vannak a statikus soron láthatók. A két halmaz közt lehet átfedés, de alapjában véve majdnem biztos, hogy ami repül, nem lesz ott a statikus soron, ami pedig ki van állítva, nem fog repülni. Cselesebb résztvevők persze több gépet hoznak, ezek közt van, ami repül, és van, amit közelről lehet nézegetni. Zoom nélkül: háát... legalább a felhők látszanak A levegőben mozgó gépeket igazán jó minőségben gyakorlatilag csak akkora objektívvel lehet fotózni, melyek használata fegyverviselési engedélyhez van kötve - a kis automata "szappantartón" nagy eséllyel sok eget fogunk látni, és egy kis sötét foltot a közepén. Azért persze érdemes próbálkozni, mert manapság már a szappantartó-fényképezőgépek is egyre jobbak. Erre a képre rákészültem, mert a belógó kordon ellenére szerettem volna egy oldalképet a masináról. Egy perc várakozás után végre nem jött senki... aztán mégis. A statikus soron elég gyakran lesz valaki, aki belóg a képbe, de ez nem lehet ok arra, hogy átlépjük a kordont, vagy hogy gorombán el próbáljunk kergetni valakit, aki "útban van". Ez nem fotósrendezvény: mindenkinek, aki jegyet vett, joga van ott lenni. Ha valamelyik géphez konkrétan oda lehet menni, ne feszegessük, ne tekergessük, ne nyomogassuk az alkatrészeit, mert nem arra van. Amennyiben a személyzet vagy a biztonsági szolgálat megkér, hogy menjünk ide vagy oda, tegyük azt (inkluzíve melegebb éghajlat). Ha pedig szeretnénk kultúremberként viselkedni, időnként nézzünk körül, nem vagyunk-e valaki fotózásának útjában.
Sétarepülés
Ha befizetünk sétarepülésre, még az elején jelentkezzünk, ekkor általában a típusválaszték is nagyobb, nem csak a maradék helyekre férünk be. Ha azt mondják, délre legyünk itt és itt a beszálláshoz, menjünk oda háromnegyedre, és készüljünk fel, hogy ott állunk egyig. A programok szervezésben a legkisebb prioritású a sétareptetés, majdnem biztos, hogy minden beígért időpont csúszni fog, de ha erre számítva késve megyünk oda, hoppon maradhatunk. (Konkrétan én még olyan repnapon nem jártam, ahol ne lett volna csúszás.) Érzékenyeknek: éhgyomorra és fájós füllel ne repüljünk, mert igen valószínűtlen, hogy túlságosan értékelni tudnánk az élményt (kivételt jelentenek a mazochisták). Ha a gép kicsit esik a levegőben, nem kell sikítani, mert a pilóták számára reporvosi szempontból kifejezetten hátrányos, ha megsüketülnek. :)
A program végén
Vagy induljunk el fél órával a repülőprogram vége előtt a kocsink felé, vagy csak egy órával utána, máskülönben esélyünk lesz hosszabb időt a kifelé araszoló kocsisorban tölteni. Ennek különösen kritikus része, hogy az általában tarlón, ugaron kijelölt parkolóban az induló autók hatalmas port kavarnak fel, emiatt nem lehet letekerni az ablakot, ha nem akarunk megfulladni. Feltekert ablakkal viszont kibírhatatlan meleg lesz az órákon át napon álló kocsiban. Számítsunk arra, hogy a parkolóból kivezető út nem lesz azonos az odavezetővel, esetleg kimondottan árkon-bokron keresztül fog vezetni. Araszolás: ez speciel tőlünk nyugatabbra is ritkán úszható meg... Ha hazaértünk, és minden rendben ment, máris megkezdhetjük a felkészülést a következő repülőnapra. Ha családtagunk, kedvesünk megfogadta, hogy legközelebb nem tart velünk, az se szegje kedvünket, mert mi tudjuk, hogy a repülőtereken csupa kedves és szép ember van, így ha egyedül megyünk, sem leszünk magányosak ;) PS: Aki nem annyira érezte az iróniát, annak kedvéért gyorsan ideírom, hogy a repülőnap jó dolog, tessék kimenni! :)