Most érdemes kémlelni az eget!
– Nagy szerencsénk van az idén – mondja E. Kovács Zoltán, a Kecskeméti Planetárium igazgatója. – A gyakorisági maximum idején, vagyis amikor a legtöbb meteor várható, a Földön épp Magyarország fordul abba az irányba, amerről ezek a meteorok pottyannak bolygónkra. Így a rajt ideális helyzetből figyelhetjük meg. Egész éjszaka nagy valószínűséggel láthatunk ebből az irányból hullócsillagokat.
A meteor követ és fémet tartalmazó üstökös illetve kisbolygó törmeléke, amely nagyon rövid időre, maximum néhány másodpercre, tűnik fel az égen. Vannak néhány ezred-század milliméteres nagyságú meteorok, a nagyobbakat, amelyek a Földről „leáldozó” csillagnak tűnnek, nevezzük hullócsillagnak, bár valójában semmi közük a csillagokhoz. A hullócsillag rendszerint akkora, mint egy mákszem. A dió nagyságú már fényes tűzgömb.
– Középiskolás koromban egész éjszakákat töltöttem a szabad ég alatt, hogy megfigyeljem a hullócsillagokat, négy év alatt összesen fél ezret észleltem és dokumentáltam. Előfordult, hogy szilveszter éjszaka is a meteorokat lestem. A Perseidák idején gyermekkoromban egyszer – mindössze egy perc alatt – egy tucat meteort láttam. Persze akkor még nem volt ekkora fényszennyezés, mint napjainkban.
A meteorrajok a világűrben keringő törmelékáramlatok, az üstökösök illetve az aszteroidák (kisbolygók) szórják szét őket pályájuk mentén. A Föld, miközben kering a Nap körül, minden év augusztusában találkozik a Perseida-meteorrajjal, amit 109P/Swifft-Tuttle üstökös hozott létre évezredekkel ezelőtt. Már Kre 36-ban is észleltek hullócsilagot ebből a meteorrajból Kínában.
– A Perseidák fényesebb meteorjai zöldes-kékes nyomot hagynak az égen, ami akár néhány másodpercig is megfigyelhető – magyarázza E. Kovács Zoltán. – Csütörtök éjjel arra is van esély, hogy különösen fényes meteort, azaz tűzgömböt is lássunk, amely „robbanásakor” bevilágítja az égboltot. Ilyenhez még nekem sem volt szerencsém. A meteorok fénye egyébként nem égésüknek köszönhető, hiszen ilyen távolságból azt nem érzékelnénk. Valójában arról van szó, hogy amikor óriási sebességgel „nekiront” a meteor a levegőnek, szétroncsolja annak részecskéit. Az így ionizálódó és rögvest visszaalakuló levegő pedig fény formájában sugározza ki a kapott energiát. Ez tűnik úgy, mintha fénycsíkot húzna a hullócsillag.
Amíg ebben a Földről gyönyörködünk, legtöbbször elfogy az égés során a világűrből érkező törmelék, és a hullócsillag kialszik. Csak a nagyobb meteorok jutnak le hozzánk, amelyeknek nem volt idejük teljesen szétégni. Ezeket hívjuk meteoritnak. A Kecskeméti Planetáriumban két meteoritot is őriznek, az egyik Szibériában, a másik pedig Marokkóban ért földet. Mindkettőt Nagy Szabolcs geológus ajándékozta az intézménynek, aki egykor E. Kovács Zoltán csillagászszakkörében „fertőződött meg”.
Az augusztusi meteorok a Perseus csillagkép irányából látszanak szétsugárzódni – innen ered a Perseidák elnevezés