Napi Evangélium - \"Uram, ne fáradj! Nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj.\"

Amikor Jézus a néphez intézett beszédét befejezte, Kafarnaumba ment. Ott betegen feküdt egy századosnak a szolgája, akit ura nagyon kedvelt. A szolga már a halálán volt. A százados, aki hallott Jézusról, elküldte hozzá a zsidók véneit azzal a kéréssel, hogy jöjjön el, és gyógyítsa meg a szolgáját. Amikor ezek odaértek Jézushoz, kérlelték őt: Megérdemli, hogy megtedd ezt neki, mert szereti népünket, és a zsinagógát is ő építtette nekünk.

Jézus tehát velük ment. Amikor már nem messze voltak a háztól, a százados eléje küldte barátait ezzel az üzenettel: Uram, ne fáradj! Nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj. Éppen ezért nem tartottam magamat méltónak arra sem, hogy hozzád menjek. Csak egy szót szólj, és meggyógyul a szolgám. Bár magam is alárendelt ember vagyok, alattam is szolgálnak katonák. S ha azt mondom az egyiknek: Menj! - akkor elmegy, ha a másiknak meg azt mondom: Jöjj ide! - akkor odajön, vagy ha a szolgámnak szólok: Tedd meg ezt! - akkor megteszi.

Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott. Megfordult, és így szólt az őt követő tömegnek: Mondom nektek, nem találtam ekkora hitet Izraelben. Amikor a küldöttek hazaértek, a beteg szolgát egészségesnek találták.

Lk 7,1-10

Elmélkedés:

Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj - mondja a pogány százados Jézusnak. A katonatiszt tehát önmagát érdemtelennek nevezi, ezzel szemben a zsidó elöljárók méltónak tartják arra, hogy Jézus meggyógyítsa a szolgáját, mert sok jót tett a zsidó néppel és a zsinagógát is ő építtette.
Jézus meg is teszi a kért csodát, meggyógyítja a beteg szolgát, s ez azt bizonyítja, hogy szerinte is megérdemli a százados a jócselekedetet. De Jézus nem ugyanazért, tehát nem a tetteiért tartja méltónak őt, mint a zsidók, hanem a hitéért. A katona ugyanis egyértelműen kifejezi kérésével, hogy hisz Jézusban és Jézus halált legyőző isteni hatalmában. Engem mi tesz méltóvá, hogy Jézus hozzám jöjjön?
© Horváth István Sándor

Kövessen minket a Facebookon is!